A Top Gun: Maverick vadászgépes mutatványai igencsak feszegetik a fizika határait

A 80-as évek kultfilmjének főhőse Pete „Maverick” Mitchell, az ifjú pilóta vágya a legjobbnak lenni. Sikerül is bekerülnie azok sorába, akik részt vehetnek az öthetes elit kiképzésen, leplezetlen akaratosságával viszont sokak számára válik ellenszenvessé.

A haditengerészet kiképző iskolája a versengésről szól, minden diák a legjobb akar lenni, ami nemcsak a parancsok követését jelenti, de olykor a szabályok ellenére a legmerészebb repülési manőverek bemutatását is. A Paramount Pictures idén tavasszal visszahozza a Top Gun világát és a pimasz pilótákat a mozikba, de vajon mennyire valósághűek a manőverek és a két filmben ábrázolt légi bemutató? Egy repülőmérnök és műrepülő pilóta elmondja, a Top Gun: Maverick hol haladja meg a valódi pilóták képességeit és hol feszegeti a fizika határait.

“Meglepő módon a manőverek és a fizika szempontjából az 1986-os Top Gun abszolút valósághű volt”

– mondta Bernardo Malfitano a Popular Mechanic kérdésére. „A film túlnyomó részét valódi repülőgépekkel forgatták, valódi repüléssel, nem modellekkel vagy CGI segítségével” – tette hozzá.

Malfitano 2011 óta repülőmérnök és magánpilóta, vagyis ismeri a műrepülő stílus csínját-bínját. Technikailag precíz mozdulatokkal repül kaszkadőrrepülőgépeken, amelyek feszegetik egy kisrepülő képességének határait.

A színészeknek természetesen nem kellett maguknak is kaszkadőr pilótává válni, a Top Gun forgatása során azonban a képzett pilóták mellett valóban repültek a repülőgépekben. A folytatáshoz a színészek három hónapig edzettek, hogy ellenálljanak a levegőben tapasztalt G-erőknek, így a jeleneteket valódi F-18-as vadászgépeken forgathatták.

A film producere, Jerry Bruckheimer szerint Tom Cruise volt az egyetlen, aki képes volt ellenállni a vadászrepülőgép G-erőinek, amely akár nyolc-kilenc G-t is jelenthet. A képzett pilóták még nagyobb erőket is kibírnak, ha speciális G-öltözetet viselnek, amelyek léghólyaggal szűkítik a lábakat és a hasat, hogy a vért a felsőtestben tartsák a manőverek során.

“Ha a Top Gun történetének leírása egy haditengerészeti pilóta életéről nem is volt tökéletesen megírva, a repülés szinte teljesen valósághű az első részben” – mondja a szakértő.

„Egy látványos kivétel ez alól az a jelenet, amikor az F-14 felfelé gördül közvetlenül az F-5/MiG-28 tetején, olyan közel, hogy az F-14 függőleges stabilizátorai a másik két oldalán lennének. Még ha fizikailag lehetséges is ez a manőver, annyira kockázatos, hogy ha bármi történne, kevés az esély rá, hogy a pilóták időben reagálni tudnának rá” – mondja Malfitano.

A folytatásban már F/A-18-os gépet láthatunk, a mutatványok viszont kevésbé valósághűek. Az első és a második Top Gun film között Tom Cruise igazi pilótává vált. Így Malfitano meglepődve látta, hogy a folytatás előzetesében ábrázolt repülőgép manőverek kevésbé valósághűek.

„Hollywood megszállottjává vált a hátraszaltó harcosoknak” – mondja. „Mégis, ma már alig lehetséges a tolóerő-vektorral, vagyis a repülőgép azon képességével, hogy módosítsa a hajtómű tolóerejének irányát, hogy szabályozza a repülőgép magasságát vagy szögsebességét. Ez a technológia sem jelent meg egészen az 1990-es évekig. Noha az új Top Gun: Maverick filmnek a mai időkben kellene játszódnia, még mindig nehéz bravúr a hátraszaltó” – teszi hozzá.

A folytatás egyik előzetese egy Szuhoj Szu-57-es repülőgépet ábrázol, amint egy Pugachev Cobra nevű mozdulatot hajt végre, és vízszintes repülés közben pörög. A szakértő szerint mindkettő lehetséges olyan megfelelő repülőgépekkel, mint például a Szu-57 és az F-22. A manőver során, amelyet először Viktor Pugachojov szovjet tesztpilóta hajtott végre 1989-ben, a pilóta teljesen függőlegesen, vagy akár azon túl is felviszi a gép orrát. A tolóerővektor nélküli repülőgépen ennyire hátrafelé húzás azt jelenti, hogy a pilóta a gép fara felé támaszkodó ellenállásra támaszkodik, hogy ismét előre tudja dönteni az orrát. Tehát a repülőgép tolóerő-tömeg arányának nagyobbnak kell lennie, mint egy. A tolóerő-vektoros repülőgépekkel ez egy kicsit könnyebb, de ennek ellenére a hajtóműveknek elég erősen kell működniük egész idő alatt ahhoz, hogy a sugárhajtású repülőgép magasságát fenntartsák, annak ellenére, hogy a sebesség és az emelés csökken.
A folytatásban az F/A-18-asok is láthatók, amint egy Pugachev Cobrához hasonló mozdulatot hajtanak végre, ami csak akkor lehetséges, ha az F/A-18-asok hátulján tolóerő-vektor fúvókákat helyeztek el, mutat rá Malfitano.

Számára a második film legizgalmasabb jelenetei Mavericket ábrázolják nyomástartó öltözetben, és egy hiperszonikus repülőgépnek tűnő repülőgéppel repül. Malfitano kiszúrta, hogy a Lockheed SR-72-je, a Boeing Mach 5 utasszállítója és a Reaction Engines Skylonja is hasonló konfigurációval rendelkezik, mint az előzetesben szereplő rejtélyes repülőgép.

Talán a Top Gun: Maverick egy innovatív, új repülőgép-kialakítást mutat be, amely még mindig kissé futurisztikus, hogy még több izgalmat adjon a folytatásnak.

Malfitano szerint ez egy érdekes jelenet a trailerben és talán rendben van, sőt ideális is, ha ennek a filmnek a repülőgépei dacolnak a fizikával. Mindenesetre biztos, hogy sokkal több izgalmat jelent majd a nézők számára.