Az év végi ünnepeket idén a pandémiás helyzetre tekintettel kénytelenek leszünk túlnyomórészt a négy fal között eltölteni, így hát nagyon nem mindegy, hogy ha már bekapcsoljuk a tévét, mit nézünk benne. Vannak persze kihagyhatatlan karácsonyi klasszikusok, de ha már unnánk a banánt, akarom mondani, bejglit, akkor itt van öt rendhagyó film, amelyek, ha nem is a karácsonyról szólnak, de megalapozhatják az ünnepi hangulatot.
Die Hard – Drágán add az életed!
Bármikor meghallom Vaughn Monroe-tól a Let It Snow-t, elfog a borzongás, és máris ott érzem magam tél derekán atlétában és mezítláb a Nakatomi toronyház tetején, miközben a torkolattüzek egy-egy pillanatra megfutamítják körülöttem a sötétséget. De ugyanígy vagyok Beethoven Örömódájával is: számomra ezek örökre egybeforrtak a Die Harddal, ami, ha nem is karácsonyi film, de az év végi ünnepekkor mégis kötelező mozi, mondhatni, nincs karácsony McClane nélkül. A Die Hard-széria első három része alap, az ember bármikor kész betársulni a folyton pénzéhes nehézfiúkba botló Bruce Willis mellé, aki korántsem akciófilmes alkatával és pattogó egysorosaival megalapozta karrierjét a zsánerben. A Die Hard még ma is akkorát üt, amivel simán leradírozza egy toronyház legfelső három emeletét, McClane pedig, ha elrongyolódva, összetörve és másnaposan is, örömmel látott vendég három évtized távolából.
Utánunk a tűzözön
Shane Black imádja a karácsonyt: akciófilmjeinek remek hátteret ad a magasztos ünnep, amely a legtöbb ember számára az elcsendesedés időszaka, ezzel szemben Black inkább felrobbantja a világot. A Halálos fegyver, Az utolsó cserkész, a Durr, durr és csók, a Vasember 3, de még részben a Rendes fickók is karácsonykor játszódik, nem beszélve az Utánunk a tűzözönről, amelyben az ünnep fennköltsége remekül kompenzálja az akciót. Körülbelül úgy, ahogy Geena Davis amnéziás, rideg szuperkémje Samuel L. Jackson laza magánkopóját. Davis öntudatra ébredő figurája nagyon nem akarja a családanya szerepet, ami azonban éppoly elhagyhatatlan része az életének, mint borongós múltja. Az Utánunk a tűzözön elsősorban a Davis-Jackson duó és a remekül koreografált akciójelenetek miatt működőképes. A rendező Renny Harlintól láthattunk már jobb filmet is (Die Hard 2, Cliffhanger vagy akár Ford Fairlane kalandjai), de mégiscsak egy nosztalgikus Black-opuszról van szó, amit a szerelmes direktor a fagyöngy alatt a saját feleségének (Geena Davis-nek) rendezett.
Szörnyecskék
A Szörnyecskék a VHS korszakban hasonlóan misztikus nimbuszt vívott ki magának, mint mondjuk az Óvakodj a törpétől. A Kincsvadászokat is jegyző Chris Columbus Steven Spielberggel karöltve hozta össze ezt a kultikus mozit, amely a humort és a horrort tökéletes arányban ötvözve keverte a családi mozi zsánerével. Mindezt megfejelte a karácsony ünnepével, és a Szörnyecskék megkerülhetetlen popkulturális mérföldkővé nőtte ki magát. Gyerekként kívülről fújtuk a gizmótartás három alapszabályát: „Tarts távol a fénytől! Ne érje nedvesség! Hiába sír, hiába könyörög, soha ne etesd meg éjfél után!” A Szörnyecskék még ma is óriási nosztalgiafaktorral bír. Spielberg látóterébe ekkor került be egy akkor még ismeretlen rövidfilmes zöldfülű rendező: Tim Burton. Nem sokon múlt, hogy végül nem ő kapta meg a rendezés jogát. Borzongató, hogy Burton mit hozott volna ki ebből a szörnyuniverzumból.
Better Watch Out
Történt egyszer, hogy Zack Kahn és Chris Peckover a Reszkessetek, betörők! sokadszori bambulása közben besokalltak, és saját karácsonyi filmes projektbe kezdtek. Összegyűjtötték a betörős és tinihorrorok unalomig ismert toposzait és fordulatait, majd kifigurázva összeeresztették a Reszkessetek betörők! időtlen klasszikusával. A végeredmény az egészen üdítő Better Watch Out lett, amely elsősorban kiszámíthatatlanságával hódít. A film elcsépelt alaphelyzetből indít: a tizenéves srác és csinos bébiszittere nagy bajba kerül, amikor este betörnek hozzájuk. A történések ezután rendkívül bizarr fordulatokat vesznek. A Better Watch Out minden abszurditása ellenére – vagy éppen azért – nagyon szórakoztató, ideális film egy borzongatóan ünnepi estéhez.
Brian élete
Mi lenne tökéletesebb karácsonyi mozi, mint a Megváltó konkurenciájáról szóló életrajzi film? Hiszen Brian még a napkeleti bölcseket is megvezette, akik először nála, és nem a kis Jézusnál tették tiszteletüket. A Monty Python csúcsteljesítménye egyidős velem, de mindmáig megunhatatlan (velem szemben), tele örökbecsű örökzöld aforizmákkal, amelyek most is közszájon forognak. Aki még esetleg nem látta, az mélyen szégyellje magát, és „vessétek a földle a latolt”: itt a lehetőség pótolni! A Brian élete kedélyes szatírája hatalmas fricskát ad az emberiségnek, amit minden további nélkül megérdemlünk. Elvégre keresztre feszítettük a saját Megváltónkat! Az ambivalenciánkat a Monty Python maró iróniával ábrázolja a film utolsó jelenetének abszurditásában: „Mindig nézd az élet napos oldalát!”
Bányász Attila
