10 zseniális gondolat Vekerdy Tamás Tanár Úrtól!

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás. Nyugodjon békében!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
  • 670
    Shares

hirdetés

Vekerdy Tamás

“Vekerdy Tanár Úr ma hajnalban csöndben elment” – jelent meg a megdöbbentő bejegyzés Vekerdy Tamás hivatalos Facebook-oldalán, a hírt pedig a család is megerősítette a HVG.hu számára.

hirdetés

Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Írónak készült, majd jó néhány kitérőt tett, míg végül nem csak az ország legismertebb gyerekpszichológusa, a Waldorf-mozgalom hazai arca lett, de mintegy ötven könyv és több ezer Nők Lapja-cikk szerzője is. Előadásait teltház, közösségi média megjelenéseit pedig több mint 125 ezeres követőtábor várta. A tehetséget mindennél fontosabbnak tartotta és azon kevesek közé tartozott, akik nem csak bírálni, de változtatni is képesek voltak. Meghonosított és megszilárdított ugyanis egy működő alternatívát.

“Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Volt házitanító, a Nemzeti Színház statisztája és a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára. 1972 és 1983 között a 9. és a 3. kerületi Nevelési Tanácsadó pszichológusa volt. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990–től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora volt. 1992 és 1998 között a Miskolci Egyetem doecense volt, majd a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. Solymáron részt vett a Waldorf óvoda és iskola megszervezésében. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője volt” – írja róla a hvg.hu. Vekerdy Tamás élete során számos díjat kapott, többek között Kiváló Munkáért díjjal jutalmazták 1985-ben, Budapestért díjat kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett. Nyolcvannégy éves korában, szerdán hajnalban elhunyt Vekerdy Tamás.

Tehetség, siker, optimizmus – emlékére hoztunk most tíz meghatározó gondolatot a hosszú és tartalmas életművéből. Nyugodjon békében!

  • Az intelligencia egy bizonyos kvantuma velünk születik. Hogy ezt ki tudjuk-e hozni magunkból, környezetünktől függ. Senkiből nem lehet többet kihozni, mint ami benne van. De sokszor fordul elő, hogy kevesebb bontakozik ki, mint amennyi lehetséges lenne.
  • Az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését. Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.
  • Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog “érvényesülni” az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy “érvényesülni”? Kit irigyelünk? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha?
  • A művészet az, ami valamiféle valóságot fejez ki. A művész képes arra, hogy benyúljon valamely, számunkra megközelíthetetlen világba (…), megragadjon valamit, azt ki is hozza onnan, és úgy tudja kifejezni, hogy én, a hallgató, olvasó, néző is megérezzem, hogy miről van szó.
  • Nem az teljesít majd igazán jól a “kemény, versengő, taposó” felnőttéletben, akit már gyerekkorában is “kemény, versengő, taposó” körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg. Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is.
  • Azok a munkák, amikre ma készítik fel a szakképzésben a gyerekeket, már jelenleg sem léteznek, és pláne nem lesznek a jövőben. Egyre gyorsabbak a változások, és többször kell újratanulni mindent az életben, ezért az iskola rugalmasságra, vállalkozó kedvre, kreativitásra, tanulásra és újratanulásra kell hogy felkészítsen, nem pedig fix dolgok beépítésére.
  • Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük. A tehetséges gyerek a maga szerteágazó intelligenciájával biztosan nem fog jó jegyeket hozni, és nem lesz a tanárok kedvence.
  • Siker az, ha viszonylag kiegyensúlyozottan tudok élni, ha kibírom önmagamat, nem leszek magamtól depressziós, a családom sem lesz tőlem, és én sem a családomtól. Ezek valódi sikerek az életben.
  • Számtalan olyan konfliktust kell megélnünk és magunkkal cipelnünk, melyekben az idő is csak látszólagos döntéseket hoz, mert a konfliktus magvát alkotó önellentmondás feloldhatatlan és személyiségünk leglényegéhez tartozik.
  • Javíthatatlanul optimista vagyok, bár az élet pesszimizmusra szeretne tanítani, de nem hagyom magam.

(Kiemelt kép: innen)

hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
  • 670
    Shares
Előző cikk Számokban a Liszt Ferenc Repülőtér legutóbbi negyedéve
Következő cikk A coach képzés növelheti a munkaerőpiaci értéket