Növényvédő szereket hoztak összefüggésbe a prosztatarákkal

Novemberben a Wiley és a Cancer című folyóiratban jelent meg a Stanford Egyetem kutatói által készített tanulmány, amelyben 22 olyan növényvédő szert azonosítottak, amelyek „következetesen összefüggésbe hozhatók a prosztatarák előfordulási gyakoriságával az Egyesült Államokban”.

Bár a kutatás vizsgálati területe az Egyesült Államok volt, és a prosztatarák előfordulásának jelentős területi eltéréseire keresett valamiféle választ, olyan anyagokat hoztak kapcsolatba a betegséggel, amelyeket nálunk is használnak.

Az új tanulmányban kutatók 295 peszticid és a prosztatarák előfordulása közötti összefüggéseket értékelték az Egyesült Államokban.

A kutatócsoport az expozíció és a rák előfordulása között 10-18 év késleltetési időt használt, mivel a prosztatarák a legtöbb esetben lassan alakul ki. Így az 1997-2001 közötti éveket értékelték a peszticidhasználat, és a 2011-2015 közötti éveket a prosztatarák kimenetelét illetően. Hasonlóképpen a 2002-2006 közötti időszakot értékelték a peszticidhasználat, és a 2016-2020 közötti időszakot az rákos megbetegedések szempontjából.

Az eredetileg vizsgált 295 peszticid közül 22 olyan növényvédő szert azonosítottak, amelyek összefüggésbe hozhatóak a prosztatarákkal, köztük olyan széles körben használt gyomirtó szert, mint a 2,4-D, azaz a 2,4-Diklórfenoxiecetsav, de további gombaölő-, rovarölő szerek és egy talajfertőtlenítő szer keveréke is kockázatosnak mutatkozott.

A 2,4-D gyomirtószert az 1940-es évek óta különféle területeken használják, „beleértve a gyepeket, pázsitokat, vízi és erdészeti területeket, valamint különféle szántóföldi, gyümölcs- és zöldségkultúrákat, emellett a citrusfélék növekedésének szabályozására is használható”. Az Agroinform.hu szerint az anyagot évelő kétszikű gyomok és magról kelő kétszikű gyomok ellen használják. Ez az egyik legszélesebb körben használt gyomirtószer a világon.

Ugyan az amerikai Environmental Protection Agency (EPA) arra a következtetésre jutott, hogy „a 2,4-D termékek biztonságosan használhatók a címkén szereplő utasítások betartásával”, vannak, akik más véleményen vannak. A Natural Resources Defense Council (NRDC) 2016-ban felhívta a figyelmet, hogy aggodalmak merültek fel a 2,4-D-el kapcsolatban. Egy megfigyelésen alapuló kutatásra hivatkoztak, amely szintén „látszólagos” kapcsolatot mutatott ki a 2,4-D-nek való kitettség és a non-Hodgkin limfóma és a szarkóma között, de hozzátették, hogy „mindkettőt számos vegyi anyag okozhatja, köztük a dioxin, amelyet az 1990-es évek közepéig gyakran kevertek a 2,4-D formuláiba”.

„A bizonyítékok nem elég egyértelműek ahhoz, hogy biztos következtetéseket vonjunk le, de jobb, ha óvintézkedéseket teszünk a lehetséges rákos megbetegedések megelőzésére, mintha további bizonyítékokra várnánk” – tette hozzá akkor Jennifer Sass, az NRDC vezető tudósa. Az NRDC megjegyezte, hogy 2015-ben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség is „lehetséges emberi rákkeltő anyagnak” nyilvánította a 2,4-D-t.

A novemberben közzétett új tanulmány három gyomirtó szert – trifluralin, kloransulam-metil, diflufenzopir – és egy rovarölő szert – tiametoxam, amit 2018 óta az EU-ban csak zárt termesztő berendezésben lehet felhasználni a házi méhekre és egyéb beporzó szervezetekre jelentett veszélye miatt – is összefüggésbe hozott a prosztatarák halálozási arányának növekedésével. Ezek a vegyi anyagok is elsősorban gyomirtó szerek, amelyek jelentős szerepet játszanak a gyomok és kártevők elleni védekezésben. Ezek közül csak a trifluralint minősíti az EPA „lehetséges emberi rákkeltőnek”.

Az elemzés azt sugallja, hogy a környezeti tényezők, beleértve a peszticideknek való kitettséget is, valószínűleg jelentős szerepet játszanak a prosztatarák magasabb előfordulási gyakoriságában a vidéki, intenzív mezőgazdasági területeken. A peszticidhasználat több évtizedes nyomon követésével a kutatók olyan mintázatokat fedeztek fel, amelyek azt mutatják, hogy a tartós expozíció hosszú távú egészségügyi következményekkel jár, különösen az erőteljesen permetezett zónákban élő egyének esetében. A kutatás jelentőségét mutatja, hogy az eredmények összhangban vannak a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi kockázataival kapcsolatos meglévő aggodalmakkal, és hangsúlyozzák a nagy mezőgazdasági üzemeket körülvevő közösségeket védő intézkedések fontosságát. Ez nemcsak az USA-ban, hanem Magyarországon is veszélynek teheti ki a mezőgazdaságban dolgozókat, valamint a mezőgazdasági területek közelében élőket.

Oliver Jones, az ausztráliai Melbourne-ben található RMIT University kémiaprofesszora a Scimex.org oldalon kommentálta az eredményeket, megjegyezve: „A szerzők valójában nem állítják, hogy a peszticidek prosztatarákot okoznak, csak azt, hogy 22 olyan peszticidet találtak, amelyek statisztikailag összefüggésbe hozhatók a prosztatarákkal, és hogy további kutatásokra van szükség. Két dolog közötti összefüggés nem jelenti azt, hogy az egyik okozta a másikat, ez csak egy megfigyelés”. Jones hozzátette: „A másik dolog, amit nem szabad elfelejteni, az a mondás, hogy az adag teszi a mérget. Minden méreg, ha eleget fogyasztunk belőle, beleértve a vizet is. Ha azt mondjuk, hogy valami mérgező, akkor arról is beszélnünk kell, hogy milyen mennyiségű és időtartamú expozíció szükséges ahhoz, hogy ez a hatás bekövetkezzen. Rengeteg ember használ gyomirtó szereket, és nem kap prosztatarákot.”

A növényvédőszerek nemcsak használatukkor, hanem az élelmiszerekre jutva is károsíthatják az egészséget.

Az amerikai Consumer Reports 2024-ben zöldségek és gyümölcsök vegyszertartalmát vizsgálta. Az eredmények alapján bizonyos mintákon riasztóan magas volt a vegyi anyagok szintje, sőt, olyan növényvédőszert találtak a zöldbabon, amelyet az Egyesült Államokban már több mint egy évtizede betiltottak. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy egyszerre sokféle forrásból érintkeznek az emberek ezekkel a vegyszerekkel, így a hatásaik összeadódnak.

Szerintük a megoldás, hogy „a szerves foszfátokat és a karbamát növényvédő szerek egész osztályát be kell tiltani”.

Azért pozitív oldala is van a vizsgálatoknak, ugyanis a peszticidek „kevés okot adnak az aggodalomra” az általuk vizsgált élelmiszerek mintegy kétharmadában, beleértve „szinte az összes bioélelmiszert”.