A Manzárd Café alapítóival készült interjú első része után íme a második rész férfiasságról, férfi szépségápolásról és megjelenésről:
Mit gondoltok, mitől igényes egy férfi?
Tibi: Ha törődik, odafigyel önmagára és a környezetére. De merem remélni, hogy manapság nem egy olyan országban élünk már, ahol a villamoson a hónalj szag a legnagyobb baja az embernek.
Laci: A belső igényesség nagyon fontos. A lelke legyen ápolt, igényes és férfias.
Mikor mondhatjuk azt egy férfire, hogy férfias?
Laci: A külső jegyek is nyilván befolyásolják az összképet, viszont szerintem olyan alapvető dolgok számítanak, mint például a figyelmesség vagy a bátorság. Legyünk figyelmesek, bátrak, éljünk azzal az adottsággal, hogy férfinek születtünk! Szerintem a személyiség határozza meg azt, hogy az ember valójában férfi vagy nő.
Tibi: Igen, a figyelmesség és a bátorság nagyon fontos. Én még idevenném az őszinteséget és az érzelmek kimutatását is. Szerintem nem férfias az, aki a nagymamáink korabeli sémáknak megfelelve nem meri, nem tudja kimutatni például az érzelmeit.
Hogyan látjátok Magyarországot és a férfi szépségápoláshoz, megjelenéshez való hozzáállást?
Laci: Egyértelműen látszik, hogy ez még nálunk nagyon gyerekcipőben jár.
Tibi: Általában 4-5 éves késéssel érkeznek hozzánk a trendek, ha egy igényesebb férfit látsz az utcán, az nagy valószínűséggel külföldi. Ez részben a cégek hibája is, hiszen a választék sokszor igen kevés, az üzletek leghátsó részében van sok helyen néhány polc fekete, fehér vagy szürke ruhákkal –persze van kivétel, de ez az átlag. Ha pedig valaki igényes vagy éppen színesen öltözködik, akkor vagy piperkőcnek, vagy pedig melegnek gondolják.
Laci: a lényeg, hogy van mit behoznunk. Mind szépségápolás, mind megjelenés, mind pedig öltözködés tekintetében.
Tibi: Az is sokat elárul szerintem, hogy minket lépten-nyomon külföldinek néznek… A stílus az, ami még hiányzik itthon, pedig manapság ez már nem pénz kérdése…
Laci: Szerintem nincs a helyén kezelve a dolog, mert az igényesség, ápoltság nagyon fontos, de nagyon könnyen a visszájára is fordulhat, könnyen piperkőccé válhat az ember, ami pedig kiábrándító –nőknél is. Fontos a mértékletesség, itthon pedig még sokszor lehet a két véglettel találkozni.
Mindkettőtök büszke szakálltulajdonos. Mióta viseltek szakállat?
Tibi: 16 éves korom óta, most vagyok 34…
Laci: Én 14 éves korom óta. A katonaságnál –igen, én még voltam katona- le kellett vágni, akkor csak bajuszom volt, de ezt leszámítva végig volt szakállam.
Mennyi időt töltök napi szinten szakállápolással?
Tibi: Napi szintű odafigyelést, törődést igényel, ugyanúgy, mint a haj. Az sajnos nincs, foglalkoznék vele, de nincs mivel, úgyhogy itt kompenzálok… ugyanannyi mosást igényel, ugyanúgy zsírosodik, ugyanúgy szárítani kell, ugyanúgy jót tesz neki a kondícionáló.
Annyi féle fajta fazon van, mindenkinek meg kell találni a sajátját. Ha egy férfi úgy dönt, hogy szakállat növeszt, akkor az biztos, hogy a mindennapjai részévé válik, hogy itt egy kicsit kiáll, itt egy kicsit le kell vágni stb. különben igénytelenül fog kinézni. Én egyébként napi 5-10 percet foglalkozom vele, ha nincs különösebb esemény –akkor persze többet. Egyébként, ha jól van vágva, akkor nincs vele sok probléma.
Laci: Naponta nekem is körülbelül 5-10 perc foglalkozást igényel. Az én koordináta rendszeremben egyébként a férfi szakállas, egy férfinek legyen szakálla és pont. Ebben mi egy kicsit fanatikusak vagyunk. Férfi ergó szakáll.
