Legutóbbi cikkem, amit a „dadbod” témában írtam elég megosztó lett, borzolta a kedélyeket. Szeretném leszögezni, ez nem egzakt tudomány, az apatest nem mérhető, nem lehet élesen behatárolni, sem pedig egyértelműen meghatározni, hogy mi számít annak. De nincs is nagyon rá szükség. Az apatest, nem jó vagy rossz, nem követendő vagy kerülendő példa, ez csak egy egyszerű állapot, az olyan apák életében, akiknél a kockahas megszerzése vagy fenntartása prioritását vesztette.

Az utóbbi években a tökéletes (?) kinézetű női modellek mellet hangsúlyosabb szerepet kapott a természetes és átlagos női alak és ideál. A médiumok elkezdtek retusálás nélküli képeket használni, divatba hozták a plus-size modelleket és hírességek vállalták fel magukat mesterséges szépítés nélkül, annak érdekében, hogy a megfelelő mederbe tereljék a nők énképét.

Az apatest-trend is ennek a hullámnak a farvizén evez. Alapvetően ez nem az elhízásról szól, nem az igénytelenségről, szimplán arról, hogy az adonisz-testű modellek hatására a férfiak énképe is elkezdett torzulni.

Az aputest az elfogadásról szól, arról, hogy érezd jól magad a bőrödben, legyél tisztában azzal, hogy ha családod van, figyelned kell a rendszeres sportra és testmozgásra, az egészséges életmódra, de nem szabad a táplálék kiegészítők-edzőtermi órák-súlyméricskélés tengelyén élni az életed. Nyilván megvan annak is a helye és ideje, de az apukáknak elsősorban nem ez a követendő példa, mert ott valami más látja kárát. Kivételt képeznek azon szerencsések, akiknek a munkaidő beosztása megengedi az aktív, napi szintű sportolást. Időben, energiában a család kell, hogy a fontossági lista élén legyen, nem a tökéletes (?) kinézet. Természetesen minden tiszteletem a kockahasú apukáké, vitathatatlan, hogy nagy teljesítményt raknak le az asztalra.

A hangsúly szerintem az egyensúlyon van! Példát kell mutatni a gyermeke(i)dnek, és ha úgy van szíved választottjának is. A közös sport az egyik legjobb minőségi közös időtöltés, mialatt a gyerek úgy lefárad, hogy utána lesz pár órás szabadidőd is, amíg ő regenerációs alvását tölti.

Az elhízás egy létező és sajnos a társadalom nagyon nagy részét érintő probléma. Foglalkozni kell vele, tenni kell ellene. Az apatest nem ezzel von párhuzamot, szimplán arról szól, hogy van élet a szálkás testen túl is, ami nem jár azzal, hogy az énképed látná kárát.

Mielőtt apa lettem volna, életem egy szakaszában egy konditeremmel szemben laktam változó párkapcsolati státuszban. Átlagosan heti 4x jártam le edzeni, figyeltem az étkezésre, szedtem/ittam különféle vitaminokat és táplálék kiegészítőket.

Volt kockás hasam és kellően definiált izomzatom is. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, már-már büszke voltam arra, amit elértem. Akkor, ott ennek volt helye.

Az életem azóta megváltozott, többször nagy fordulatot vett, más lett a fontossági sorrendem és jelenleg gyakorló apuka vagyok. Igényem van a rendszeres sportra, a közös időtöltésre, a pihenésre és a minőségi alapanyagokra épülő táplálkozásra.

A legfontosabb számomra a családom és a magam egészsége. Ha mindezek mellett még összejön a kockahas szuper, ha „csak” egy jól karban tartott testben kell élnem,

mert nem jutok le minden nap a konditerembe, sőt nyáron a kisfiammal elnyalunk pár fagyit vagy a strandon lecsúszik egy hambi, akkor sincs az égvilágon semmi gond. Ez az a példa, amit közvetíteni szeretnék a családom felé!

Tomó – Én jobban