A kortárs műgyűjtés az utóbbi évek egyik legprogresszívebb életformájává nőtte ki magát: megfizethető, befektetési szempontból is értékes és időtálló szenvedély, melyben kiemelkedően magas a társadalmi felelősségvállalás is. Aki belefogna a kortárs műgyűjtésbe, az még éppen időben teszi, hiszen soha nem látott robbanás előtt áll a kortárs magyar képzőművészet piaca.
A kortárs művészeti piac robbanásszerű növekedése idén sem állt meg. Míg a 90-es évek végén csak marginális szerepet játszott a globális műtárgypiacon, mára a képzőművészeti aukciós bevételek 15 százalékát teszi ki a 20. század végi, 21. század eleji művek eladása – ezzel 2100 százalékos növekedést elérve az elmúlt 20 évben. Ezt erősítette meg az online kereskedelem előretörése, melynek eszközéhez leginkább a kortárs művészet tudott könnyen igazodni. Ezzel párhuzamosan a műgyűjtők is felismerték a kortárs művészet támogatásának fontosságát és hasznosságát – 59 százalékuknak a világjárvány kifejezetten növelte a műtárgyvásárlási szándékát, Clare McAndrew kutatása szerint.
Somlói Zsolt a Műértő Power 50 listáján a legbefolyásosabb hazai műgyűjtő, 1996 óta aktívan gyűjt műtárgyakat feleségével, az elismert művészettörténész Spengler Katalinnal. „A kortárs művészetben az a jó, hogy saját tapasztalataink, élményeink reflexióját fedezhetjük fel benne, így tapintható közelségbe hozza a jelent. Rávesz bennünket, hogy megbirkózzunk ismeretlen koncepciókkal, és napról-napra új nézőpontból tekintsünk az életre. Ezen felül rendkívül fontos a műgyűjtés értékőrző aspektusa. Amikor megvásárolsz egy műalkotást, felelősséget vállalsz a nemzeti és az egyetemes kultúra egy fontos darabjáért, kortárs mű vásárlásával pedig a művészt is segíted, hogy tovább dolgozzon, tovább haladjon az útján. Az, amit te magad profitálsz belőle, nagyon sok lehet, de társadalmi szempontból is érdekes és igen hasznos. A gyűjtés nem csupán befektetés, hanem kulturális szükséglet, önmegvalósítás is.”
A kortárs műtárgyvásárlás előretörése tehát nem csak progresszív kereskedelmi trend, hanem fordulatos hobbivá és szenvedéllyé vált mára. A műgyűjtők bátrabban kísérleteznek, nyitottabbak az újabb művészekkel szemben, és ezzel felismerik úttörő szerepüket a művészeti ízlés formálásában. Reagálnak a társadalmi és környezeti aktualitásokra, felismerve, hogy nemcsak racionálisabb, megtérülő befektetés a vásárlásuk, hanem időtálló örömet és élményt is nyújt minden műtárgytulajdonos számára.
A magyar művészeti piac különösen izgalmas helyzetben van. Egyre több hazai galéria és művész szerez nemzetközi elismeréseket, szerepel sikeresen külföldi vásárokon és aukciókon. Az árak azonban nemzetközi viszonylatban még alacsonyak, Magyarországon azonban már megfizethetőek a kortárs alkotások egy viszonylag jobb módú házaspár számára. Ezt a rendkívüli alkalmat és pillanatot ismeri fel a műgyűjtők egy szélesebb rétege is.
A Virág Judit Galéria tavalyi kiemelkedően sikeres kortárs művészeti aukciója mérföldkőnek számított a magyar árverések történetében: több mint száz kortárs és háború utáni mű kelt el rekordárakon. Ezzel olyan helyzetet teremtett a galéria aukciója, amely hazai és nemzetközi szinten is feltette a magyar kortárs képzőművészetet a térképre. Második kortárs aukciójukat november 15-én online rendezik meg. Világszinten elismert képzőművészek remekművei kerülnek kalapács alá, úgymint Keserü Ilona „Cérnás” című varrott vászna és Lakner László „Rózsák”-ja 12 millió forintos kezdő áron, Nádler István „Gyász II.” című munkája 8 millió forinttól, vagy a „Gomolygás, Csavarás, Oszlop, Fém” Reigl Judittól 15 millió forinttól.
(Kiemelt kép: Somlói Zsolt)
