Az idő az egyik legértékesebb erőforrás, így nincs annál dühítőbb, mint amikor ezt egy unalmas előadó vákum- szivattyúként szippantja el. Pedig 10 előadásból 9 ilyen és nem a rossz témaválasztás miatt!

Számomra ez különösen érzékeny téma, mert őszintén hiszek benne, hogy nem létezik unalmas téma, csak unalmas előadó, aki nem rakott bele elég energiát a felkészülésbe. Bátran merem állítani, hogy számvitelről, jogról, az új vállalati szabályzatról vagy egy SAP bevezetésről is lehet érdekesen beszélni és csak igényesség kérdése, hogy előadóként milyen előadást adsz ki a kezedből.

Az unalmas előadás 5 elengedhetetlen eleme

  • Hang: Monoton hangszín, halk hangerő, töltelékszavak
  • Testtartás: Zsebre tett kezek, lesütött szemek, félszeg testtartás, ajtó felé mutató cipőorr
  • Adatok: Szahara-szárazságú adatok, tények, számok
  • Elhelyezkedés: pulpitus mögött, kezekkel átölelve az eszközt
  • Eszközök: karakteres PowerPoint előadás rengeteg szöveggel, kisbetűkkel, vízjeles és gyenge felbontású képekkel

Tíz előadásból kilenc ilyen vagy a fentiekhez hasonló jellemvonásokkal bír. Az előadás így nem, hogy nem lesz emlékezetes, de a közönség figyelmét néhány perc után biztosan elveszíti az előadó, amely pedig előfeltétele lenne annak, hogy az előadás üzenete eljusson a hallgatósághoz. Ebben a képletben viszont minden tényező ismert és változtatható, az egyetlen kérdés, hogy hajlandó vagy-e az előadás előtti felkészülésbe extra energiát tenni. Ha igen, lehetsz te a tízből az az egy előadó, akire még hónapokkal később is emlékezni fognak.

Mitől lesz egy előadás emlékezetes?

Időutazzunk egyet a harmadik osztályos nyelvtanórákra, amikor is a „Shannon”-modelben megtanultuk, hogy a hatékony kommunikációban mindhárom csatorna részt vesz, ráadásul mindegyikben egységesen jónak kell lennünk a hitelességhez: verbálisan, azaz a tartalomban; vokálisan azaz a hangban és a testbeszédben. A vicces az egészben, hogy véleményem szerint mindhárom egyetlen tényezőre vezethető vissza, mégpedig az érzésekre.

„Az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.” (Maya Angelou)

Tartalom

Ha nincs egy jó kotta, nincs mit lejátszani. Nem hiszek a rögtönzésben, minél profibb valaki annál jobban felkészül és annál kevésbé rögtönöz. Természetesen mindez jelentős mértékben függvénye a hosszúságnak, amely a következő képpen osztható fel:

Klasszikus PITCH, konferencia vagy oktatás?

0-10 perc: klasszikus PITCH időtartam.

Érdemes leírni (de nem szó szerint megtanulni!) a beszédet szó szerint. Az ilyen rövid esetben nincs helye a rögtönzésnek. 100 szó per perc átlaggal érdemes számolni, ami MS Wordben könnyen mérhető. Én általában 70-80 százalékban a leírtaknak megfelelően mondom el ezeket a beszédeket. Itt kevés szerep jut a vizualizációnak (ppt, FC stb.)

10-25 perc: klasszikus Konferencia időtartam (lsd. TEDx).

Én még ebben az esetben is megíratom a beszédet, de itt kevésbé kell megtanulni, inkább a mérföldkövek és a fontosabb jelzők, történetek, metafórák jelentik a stabil pontot az előadó számára. Itt már sokkal fontosabb a vizualizáció, mert nehezebben rögzülnek az információk

30 perc felett: Oktatások, hosszabb eladások információ átadási céllal.

Az elejét mindig megírom, de a többinek nincs értelme. Sokkal inkább modulokban gondolkozom. Vizuális trükk: Ha PowerPoint akkor 1,5-2 perc perc per diával érdemes számolni (60 perc maximum 40 dia)

Milyen elemeket milyen céllal használj az előadás során?

Történetmesélés

A történetmesélés a legősibb eszköz. Azonnal szájtátva hallgatunk. Erősen összekapcsol a közönséggel.

Metaforák, jelzők

Az emlékeztetés legerősebb eszközei.

Humor

Az előadó és a közönség feszültségének oldása.

Kérdések

Azonnal bevonja a közönséget, elkezdhetek „befelé” dolgozni.

Érdekes adatok

Emlékezetes információ, felkelti a figyelmet.

Idézet

A szónok hitelességét növeli, a mondanivaló emlékezetességét erősíti.

Képek, videók

Gyakran a történetmesélés digitális változata. Retorikai alakzatok Kifejezetten az üzenetek erősítésnek eszköze.

Vokális csatorna

A tartalom a kotta, de a hang a hangszer. Bármilyen zseniális is legyen egy hegedű, ha nincs behangolva és nem tudsz rajta játszani, akkor semmit nem ér. Kezdd a hangolással! Az előadás nyelvére fordítva ez nem más mint a bemelegítés. Soha nem állok ki fontos előadásra bemelegítés nélkül. Amit a tanitványaimmal vagy egy TEDx előtt használni szoktam az a következő:

  • Légzés: Mély, hasi légzés 10x (egyik kéz mellkason – az nem emelkedik, másik a hason, az jeletősen növekszik belégzésnél)
  • Ajak bemelegítés: Prüszkölés vagy kacsaszájba fújás
  • Artikuláció: hangosan és tisztán mondogatva: Mende-monda, Zimm-zumm, majd parafadugóval a szánkban beszélünk 1 percet

És most jöhet a játék! A vokális változatosság zenei eszközei

  • Hangerő: sokan maradnak egy biztonságos és ebből következően monoton sávban. Próbáld ki, hogy egy egyszerű mondatot szuperhalkból egyre hangosabban mondasz ki. Menjen a legtetejéig, az üvöltésig! Na ez a hangsávod! Ebből mennyit használsz a beszédedben? Elégedett vagy ezzel a sávval?
  • Sebesség: Sokan – köztük én is – küzdenek azzal, hogy túl gyorsan beszélnek. Ha ez az artikuláció rovására megy, az nagy baj, ha nem akkor csak a változatosságot rombolja. A diktáló szoftverekkel (pl. Dictate) jól lehet mérni mennyire artikulálsz.
  • Szünet: Óriási ereje van a jó helyen és jó időben tartott hatásszünetnek.

Hogyan lehet mindezt fejleszteni?

Én leggyakrabban az esti mesélésnél tudom. A fiaimnak ez csak egy záró része a napnak, de nekem komoly gyakorlás. Válassz sok szereplős meséket, mint például a Micimackó! Egy másik út a hangos versmondás, ami lehet felolvasás is.

Testbeszéd

Itt is van szerepe a bemelegítésnek, amit a tréningeken is sokat gyakorlunk. Ilyen lehet például a teljes test megfeszítése majd elernyesztése vagy akár a fal eltolása teljes erővel.

Arra, hogy az előadás a harmadik síkon is változatos legyen, több hatékony eszköz is létezik. Az egyik ilyen lehetőség a szemkontaktus. Nem ragadhatok le egy embernél vagy egy tárgynál, fokozatosan kell pásztáznom, hogy mindenki érezze, része az előadásnak. A Retorika Táborokban a következő trükköt használjuk: mindenki feláll az előadóval szemben és csak az ülhet le, akikre legalább 2-3 másodpercig ránézett. A szemkontaktus mellett a gesztusoknak is óriási ereje van. Öv vonal felett és általában váll vonal alatt. Meggyőződésem, hogy nincs hibás gesztus, csak beragadt szokás, amikor valaki folyamatosan ugyanabban a pozícióban van. Ehhez kapcsolódó jótanács: ha teheted kerüld a mikrofon használatát, mert megöli a gesztusokat, különösen akkor, ha még prezenter is van a kezedben. A harmadik eszköz pedig nem más, mint a mozgás. Létezik egy ún. alapállás a színpadon, de ami változatosságot ad az a mozgás. Járd be nyugodtan a teret, megtartva a szemkontaktust a közönséggel! Ha minden csatornán egyszerre vagy változatos, akkor képes lehetsz a közönséget a székébe szögezni.