Aki a braziloknak Ayrton Senna volt, az nekünk Kesjár Csaba. Hasonló elszántság, hasonló karizma és sajnos hasonló végzet. Kesjár Csaba ma lenne hatvan esztendős, rá emlékezünk.
A napokban jelent meg könyv Kesjár Csabáról. Harle Tamás, “A teljes történet” című művét az egykori kiváló autóversenyző hatvanadik születésnapjára időzítették, és rengeteg mindent megtudhatunk belőle, ami ennek a kivételes képességű versenyzőnek a tragikusan rövid életét jellemezte.
A kezdetek
Csabát négy éves kora óta az édesapja, Kesjár János nevelte, egyedül. Ő maga is komoly versenyzői múlttal rendelkezett (salakmotoros volt, és több rangos versenyt, bajnokságot is megnyert aktív korszakában), így nem csoda, hogy fiát is „megfertőzte a benzingőz”, aki ugyan több más sporttal is próbálkozott (pl. a BVSC-nél tizenkét éves koráig vízilabdázott), végül nem volt kérdés, hogy az autóversenyzés lesz az élete.
Egy újságfelhívás adta meg számára a kezdő lökést, amelyben gokartépítésre buzdították a vállalkozó szellemű fiatalokat. A gyermekét mindvégig következetesen nevelő édesapa (aki nem engedett abból, hogy fia diplomát szerezzen – szerzett is, gépészmérnök lett) hiába akarta lebeszélni róla, ő nem tágított, így kisvártatva elkészült a járgány, innen pedig már nem volt visszaút. Tehetségéhez nem férhetett kétség, miként elszántsága is egyedülálló volt. A nagy álom valóra váltásához, a száguldó cirkuszba való bekerüléshez azonban ez kevés szokott lenni. Csaba és a fia pályaválasztásával ekkora megbékélő apa azonban nem adta fel: 1975-től többször is diadalmaskodott a hazai felnőtt (!) gokartmezőnyben és a hegyi gyorsasági szakaszokon is remekelt, majd az osztrák bajnokságban is kiemelkedően teljesített: 1986-ban osztrák bajnok lett a Formula Forddal.
A Hungaroring szerepe
Éppen ebben az esztendőben lett kész a Hungaroring, ami nem csak a száguldás magyar szerelmeseinek, hanem a Formula-1-es sorozat mindenható urának, Bernie Ecclestone-nak is nagy álma volt, hiszen ezzel a vasfüggönyt átlépve új (üzleti és szakmai) dimenziók nyíltak meg a világ legnépszerűbb versengésében. Az első F1-es futamra 1986. augusztus 10-én került sor, mintegy 200 ezer néző előtt. A történelmi első Magyar Nagydíj a brazil Nelson Piquet győzelmével végződött, ám hősünknek nem is ez a verseny, sokkal inkább a következő év szerzett földöntúli élményeket, ugyanis az akkora már stabil formula 3-as pilóta a Zakspeed volánja mögött saját közönsége előtt tesztelhetett a mogyoródi aszfalton. Ő volt tehát az első magyar pilóta, aki F1-es autóba ülhetett egy hivatalos versenyhétvégén.
A kezdet vége
Amíg 1987 a remény éve volt Kesjár Csaba és a magyar rajongók számára, az 1988-as a végzeté lett. A kiváló magyar versenyző ugyanis folytatta Formula-3-as szereplését, és nem egészen egy évvel a sporttörténelmi hazai F1-tesztelés után 1988. június 24-én a Norisringen körözött, amikor is (az utólag megállapított hivatalos szakvélemény szerint) autója technikai hibája miatt mintegy 200 km/h-val a korlátnak száguldott, életét pedig a baleset helyszínére igyekvő mentősök már nem tudták megmenteni. Kesjár Csabát 1988. július 19-én, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Nehéz örökség
Hogy mennyire nem mindennapi volt Kesjár Csaba pályafutása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a sportág hazai rajongóinak 16 évet kellett várni arra, hogy újra magyar pilótát láthassanak F1-es versenyhétvégén a Hungaroringen. Ekkor a Jordan tesztpilótája, Baumgartner Zsolt ugrott be a szabadedzésen balesetet szenvedő Ralph Firman helyére, és indulhatott el a vasárnapi futamon, amelyet azonban nem tudott befejezni. Zsolt a következő évben egy teljes szezont versenyzett a száguldó cirkuszban, immáron a Minardi pilótájaként, és a 2004-es Amerikai Nagydíjon megszerezte a mindmáig egyetlen magyar pontot a Formula-1 történetében. Azóta csend…
Több mint pilóta – a párhuzam
Kesjár Csaba pályafutása tehát egyedülálló és megismételhetetlen. Életének rövid, 26 esztendeje alatt hatalmas elszántsággal, finoman szólva sem tehetős, de hozzáértő és szeretetteljes anyagi háttérrel, valamint elképesztően sok munkával elérte azt, ami ma is sok ezer magyar kisgyermek álma: autóversenyzőként kereshette kenyerét és élvezte az életet, sajnos csak rövid ideig. Mindezt a szocializmus utolsó évtizedében, amikor még sokkal nehezebb volt a boldogulás az ilyen álmokat dédelgető álmodozóknak.
Szakértők szerint Kesjár Csaba előtt fényes jövő állt, Formula-3-as tapasztalatai, elszántsága és tehetsége miatt sokan komoly F1-es pályafutást jósoltak neki, ami nem csak nekünk, magyaroknak lett volna egyedülálló, hanem az egész vasfüggöny mögötti térségben. Sikereivel, elhivatottságával egy rendszerváltás küszöbén álló fiatal generáció számára mutatott példát, épp ezért zokogott egy egész ország, amikor befejezte földi pályafutását.
Sokan hívták-hívják a „magyar Sennának”, ami nem csak tehetsége miatt találó, hanem sajnos sorsuk, végzetük miatt is: a brazil legenda 1994-ben kísértetiesen hasonló körülmények közt szenvedett halálos balesetet, mint 1988-ben Kesjár Csaba, aki bár egyetlen vb-címet sem nyert a Formula-1-ben, de az adott korszakban elért teljesítményével, szerénységével és mosolyával mindenki szívébe belopta magát.
