Tajvan retteghet? Csúcsra pörgött a kínai dróngyártás

Kína az utóbbi időszakban a kis méretű, olcsó drónok tömeges gyártására összpontosít. Az ázsiai nagyhatalom havonta félmillió ilyen szerkezetet állít elő, de háborús időszakban ez a szám akár 700 ezerre is emelkedhet.

Brutálisan felpörgött az olcsó, kis méretű harci drónok tömeggyártása Kínában – számolt be róla az Euronews. A lap a Defence Index információira hivatkozva arról ír, hogy a támadóeszközök egy Tajvan ellen indított invázió során játszhatnának döntő szerepet. Mivel előállítási költségük alacsony, ugyanakkor tömegesen bevethetők egy esetleges hadművelet során, így a szerkezetek hatalmas stratégiai előnyhöz juttathatják Pekinget a modern hadviselésben.

A legdrágább harci drónok ára több ezer dollárra rúghat, de még így is lényegesen olcsóbbak, mint amerikai megfelelőik, melyek akár háromszor vagy ötször annyiba is kerülhetnek.

A pontos ár olyan tényezők függvénye, mint a hordozható teher, a méret, a hatótávolság vagy épp az irányíthatóság. Ha Kína valóban elszánná magát egy Tajvan elleni hadműveletre, akkor valószínűleg tömegesen alkalmazna drónokat felderítés és célmegjelölés (az eszközök valós idejű információkat nyújthatnak a célpontokról), kinetikus támadások (öngyilkos drónok vagy felfegyverzett UAV-ok működtetése), elektronikai hadviselés (a szerkezetek zavart keltenek az ellenség kommunikációjában), illetve rajban történő bevetés (a drónok az MI irányításával hajtanak végre összehangolt támadást) céljából.

A kínai dróngyártást a Néphadsereg igényeivel is összehangolják, a fejlesztések pedig együttműködésben valósulnak meg. A tömeges előállításban jelentős szerepet játszik az Aviation Industry Corporation of China (AVIC), vagyis a kínai repülőgépipar állami irányítás alatt álló konglomerátuma, a China Aerospace Science and Technology Corporation (CASC), mely a CH-901 katonai drónért felel, valamint a Chengdu Aircraft Industry Group (CAIG), amelynek nevéhez a Wing Loong sorozat is fűződik.

Jelenleg csak a nagy teljesítményű mikrohullámú rendszerek (HPM) ronthatják a drónrajok hatékonyságát. Ezek az eszközök arra is képesek, hogy egy adott területen megzavarják az elektronika működését. A legfontosabb gyártók között tartják számon az amerikai Epirust (Leonidast) és Lockheed Martint, valamint a brit-francia Thales UK-t.

Az elhárítási fejlesztések üteme össze sem mérhető a harci drónok gyártásának tempójával, ami nagyban gyengítheti a védekezést. További problémát jelent, hogy a védelmi rendszerek zöme még most is tesztelési fázisban tart, és csak évek múltán kerülhet piacra. Ez alól csupán a májusban bemutatott és tesztelt izraeli Iron Beam jelent kivételt, aminek költsége lövésenként legfeljebb 5 dollár.

A nyugati védelmi rendszerek esetében sem találkozhatunk kirívóan magas árakkal, a gyártási ráták ugyanakkor nem teljesen egyértelműek. Az amerikai Leonidas voltaképpen már gyártásra kész, a brit Radio Frequency Directed Energy Weapon (RFDEW) viszont még most is tesztelés alatt áll.

Biztosra vehető tehát, hogy a közeljövőben egyre több katonai nagyhatalom invesztál majd pénzt és energiát az olcsó, de hatékony harci drónok előállításába, illetve a szintén alacsony költségű elhárító rendszerek kiépítésébe. Sőt, gyanítható, hogy az iparági fejlesztések e trendje az elhúzódó ukrajnai háború jövőjét – és végkimenetelét – is meghatározza majd.