Akik nem fértek a Terminator bőrébe

Aligha tudnánk bárki mást elképzelni Terminatorként Arnold Schwarzeneggeren kívül. Neve egybeforrt a figurával, és bár azóta sorban jöttek a halálosztók a jövőből, legfeljebb a franchise végére sikerült majdnem pontot tenniük. T-800-ból egy van, és azt osztrák tölgyből faragták.

Nem volt ez mindig ennyire egyértelmű. James Cameront a ’80-as évek elején kitiltották filmje, a Piranha 2 – Repülő gyilkosok című horror forgatásáról, amelyet helyette a kontrollmániás olasz producer fejezett be. A film végül Cameron nevével került bemutatásra, annak ellenére, hogy az utómunkálatokban sem vehetett részt, és a végső vágás jogát is megvonták tőle. A rendező Rómába repült, hogy ezen változtasson, és itt lepte meg az a rémálom, amelyből a filmtörténelem egyik legsikeresebb franchise-a született: egy tűzből kiemelkedő gép próbálta megölni őt.

A lázas Cameron felébredve lejegyzetelte az álmát, amelyből idővel, visszafelé építkezve megírta a Terminator forgatókönyvét.

A Conan, a barbár karakterével abban az időben befutott testépítőt, Schwarzenegggert először Kylie Reeseként képzelték el. A gyilkológép szerepére O. J. Simpson neve merült föl (mindenféle felhang nélkül, ekkor még jócskán Simpson büntetőpere előtt jártunk), amelyet a rendező megvétózott. Komolyabban fontolóra vették Sylvester Stallone és Mel Gibson nevét: Stallone akkor már Rocky-ként osztotta a pofonokat és Ramboként lerendezett egy kisvárost, Gibson pedig Mad Max-ként rótta Ausztrália posztapokaliptikus útjait. Talán innen eredeztethető Stallone és Schwarzenegger barátságos rivalizálása, amely később kinőtte magát a vászonra is (lásd: Az utolsó akcióhősben a Terminator-szerepcserét vagy A pusztító nem is akkora bakot lövő Arnold Schwarzenegger Elnöki Könyvtárát, hogy az Ikrekről ne is beszéljünk).

Még Chevy Chase neve is felmerült említés szintjén, ami, belegondolva, nem is olyan elrugaszkodott ötlet: a T-800-as halálosztó figurája beszivárgó egység, így Cameron hajlott volna rá, hogy ehhez mérten hétköznapi fickót válasszanak ki a szerepre. Végül azonban a baltával faragott arcú Schwarzenegger nyerte el a „kibernetikus organizmus” szerepét, beírva ezzel magát a filmtörténelembe.

A Terminator 2 – Az ítélet napja csavarja, melyben az első részből megismert ikonikus gyilkológép hőssé és egyben apa-pótlékká válik, egészen új nézőpontot adott ugyanannak az alapötletnek. Bár a második részben színre lépő, továbbfejlesztett T-1000-es halálosztó Robert Patrick megformálásában nem vált olyan ikonikus figurává a popkultúrában, a vásznon azért méltó ellenfélnek bizonyult. És persze beindította az őt alakító színész karrierjét is. Cameron eredeti elképzelése az első résszel sokkal ambiciózusabb volt: már ott be akarta vetni a T-1000-es karakterét. A Schwarzenegger-féle T-800-as a film közepén csúnya véget ér, mire a SkyNet a továbbfejlesztett verzióval köszörüli ki a csorbát. Ez azonban túl bonyolult és túl költséges lett volna (pláne egy nevesincs rendező második nagyjátékfilmjének), nem beszélve a rendelkezésre álló filmes technika fejlettségéről. Így lett az eredeti Terminatorból inkább egy slasher mozi, amely mind a mai napig megőrizte frissességét.

A Terminator első két részét szokás klasszikus jelzővel illetni, a folytatásai azonban – igen, még a legújabb, Sötét végzet alcímet viselő epizód is – képtelenek érdemben felérni hozzájuk, pedig van, amelyik a jövőben játszódik, és van, amelyik alternatív idősíkon. Mindegyik újabb időhurkot dob a franchise nyakába. Nincs végzet, csak ha bevégzed! Ideje lenne elismerni, hogy a Terminator frankó kis DUOLÓGIA, a franchise tarkójához pedig fegyvert szorítva pontot tenni a végére: „Hasta La Vista, Baby!”