3+1 rendhagyó télapós film, hogy valóban arról szóljanak az ünnepek, amiről kell

Szent Karácsony közeleg, és társadalmunk önmagából kifordulva pazarol, mintha nem lenne holnap, a szeretet ünnepét a fogyasztói javak irdatlan harácsolásává degradálva. Black Friday, napi stressz, hajsza a munka, az ajándékok és a bevásárlás után… Valóban erről kell, hogy szóljon a szeretet ünnepére való ráhangolódás időszaka? Az alábbi 3+1 film görbe tükre – télapóstól vagy anélkül – rámutat arra, ami igazán számít, amit különben észrevétlenül hagynánk magunk mögött.

Tapló télapó

Billy Bob Thornton alkoholista és goromba télapója 2004-ben kóválygott be az életünkbe vizeletfoltos nadrágban és bagóval a szájában, és azóta évről évre visszatérő eleme a karácsonynak. A lecsúszott, télapó maskarás Willie figurája maga a karácsony ellenpéldája: önző, híján van minden emelkedettségnek, és durva, mint a lópokróc. Alkoholizmusa rátelepszik az életére, amelynek egyetlen célja az állandó bizonyítás: mindig van lejjebb. Willie karácsonyai télapójelmezben telnek, és mindig akad egy kis dugipiája a piros kabát alatt, na meg egy rossz szava a csillogó szemű lurkóknak. A Szentestére bezáró hipermarketek széfjei pedig rendre föltárulnak szakavatott kezei alatt.

A mélyponton vegetáló férfi lelkében mégis megmoccan valami, amikor, kihasználva egy szenilis öregasszony és angyalarcú unokája visszás helyzetét, beköltözik egy menő kéróba. A kölyök akaratlanul is a szívéhez nő, és miközben saját életét éktelen fekáliafröcsögés kíséretében húzza le a klotyón, mindennél fontosabbá válik számára, hogy emberségét a gyerek képében megmentse. A Tapló télapó hiába kapott folytatást a nagyszerű Kathy Bates-szel, egyszeri és megismételhetetlen alpári és altesti csodája kuriózummá teszi, Thornton simlis télapóját pedig igazi Mikulássá.

Krampusz

Michael Dougherty megpróbálta átmenteni halloweeni horrorparódiájának, az Adsz vagy kapsznak a zsenialitását egy másik ünnepbe. Felemás sikerrel. Összegyűlik a család a karácsony megünneplésére, de a megjátszás, a viszálykodás és a széthúzás kiábrándítja az ifjú Max-et a szeretet ünnepéből. Ezzel saját és szerettei fejére szabadít egy ősi erőt, amely megbünteti a hitetleneket. Nem a Télapó érkezik, hanem annak árnyéka borítja be a családi otthont, és a Krampusz pribékjeivel ostrom alá veszi őket. Még sosem volt ilyen nehéz túlélni az ünnepeket.

A film felütése, a család ábrázolása és a Krampusz megjelenése csillagos ötöst érdemel, ahogy a slasher horrorokat megidéző leszámolások és a havas bújócskák is roppant szórakoztatóak. Ütős animációs betétet is kapott a produkció, kár, hogy a második fele ellaposodik, a befejezésre pedig elfogyott minden a kreatív energia. A Krampusz minden groteszksége és abszurditása ellenére (vagy épp azért?!) remek móka, amely csöpögős negédesség nélkül hoz bennünket ünnepi hangulatba.

Rare Exports

A finnek csak tudják, mi fán terem a Télapó, a különleges hangulatú Rare Exports pedig föllebbenti a fátylat a nagyszakállú valódi eredetéről. Mert az eredeti Télapó – és nem a Mikulás – a finn mondakörben nem bánt kesztyűs kézzel a rossz gyerekekkel, az elnáspángoláson túl hajlamos volt pörköltet főzni a cupákos részeikből. Télapó ezért nem volt szívesen látott vendég, a helybéliek végül a tó jegére csalták, majd mélyen egy hegy belsejébe temették. A Rare Exportsban felszínre kerül, aminek nem kellene. A közeli faluban erre különös dolgok történnek: gyerekeknek, fűtőberendezéseknek és krumpliszsákoknak kél lábuk, a csonka Kontio-család pedig fura szerzetet talál a farkascsapdában.

A Rare Exports delejes hangulata ellenére is inkább családi film, amelyben a thrilleres műfaji elemek megfagyasztják az amúgy is jeges északi levegőt. A meglepően látványos mozi vizuális téren éppoly rendben van, mint történetvezetésben és rendezésben. Nem is értem, hogy ezt a remek, már lassan évtizedes kalandfilmet miért nem tűzte még műsorára egy magyar csatorna sem. Télapós időszakban kötelező mozi!

+1: Fatman

Kurt Russell a Netflix kedvéért már nem is egyszer öltött Mikulás-jelmezt, úgyhogy abszolút semmi újdonság nincs abban, hogy újabb akcióhősünk áll Télapónak. Na jó, de! Ha a delikvenst történetesen Mel Gibsonnak hívják. Bizony, van új a hó alatt, főleg, ha a Télapóra rászakad a valóság: a vállalkozása nem igazán megy jól, köszönhetően a sok hitetlen, hálátlan és egyre drágább ajándékokat kérő kölöknek. Télapó zsörtölődik, ágál Télanyónak, nem csoda, hogy gyakran látott vendége a közeli krimónak, ahol whiskey-be fojtja bánatát. Hogy ne menjen csődbe a cég, kénytelen manóival ideiglenesen fegyvert gyártani az amerikai hadsereg számára. Eközben egy elkényeztetett milliomoscsemete felfogad egy bérgyilkost, hogy tegye el láb alól a Mikulást. Az amúgy is mélyen csalódott profi személyes ügyként kezeli a szent valag szétrúgását.

A Nelms-fivérek karácsonyi akció-vígjátéka rettentő komolyan veszi magát. Az alapötletben lett is volna ráció, de a kivitelezés sótlan és unalmas lett. A Fatman olyan vígjáték, amelyen nevetni sem lehet, legfeljebb a kezed szorul ökölbe az irritáló milliomoscsemete képzeletbeli nyaka körül. Mel Gibson és Walton Goggins csörtéjére olyan sokat kell várni, ami alig éri meg a fáradtságot. Legfeljebb Mel Gibson badass, gondterhelt Télapója miatt érdemes vetni rá egy pillantást.