Egy nap Vilniusban? Simán.

Amikor reggel még Budapesten kávézol, estére pedig már kézműves sört kortyolsz Litvániában. Ősz van. Az esernyőd mindig nálad van — vagy legalábbis valahol. Ha épp nem ázik a táskádban, akkor biztos otthon hagytad. A nyári szabadság már csak egy nosztalgikus fotó az Instagram-archívumban, az év vége pedig vészesen közeledik — úgy, ahogy a reptéri biztonsági ellenőrzés tálcája: tudod, hogy jön, de sosem vagy teljesen készen rá.

Pont ezért jött az ötlet: menjünk el valahová egy napra. Tényleg csak egy napra. Egy spontán, 24 órás kiszakadás a mókuskerékből — mielőtt végleg befagy a rendszer.

És ha már repülünk, legyen benne valami szokatlan. Nem London, nem Milánó.

Hanem… Vilnius.

Igen, Litvánia fővárosa. (Ha most épp megnyitod a térképet, ne aggódj: nem te vagy az egyetlen.)

Miért épp Vilnius?

Mert miért ne?

A fapados korszakban már egy jobb vacsora árából el lehet jutni Európa másik végébe. Néha egy sarki pizzáért többet fizetsz, mint egy retúrjegyért Litvániába. Akkor meg miért ne válnánk világutazóvá egy nap erejéig?

Bár közvetlen járatból nincs túl sok, egy kis kreativitással simán összehozható egy különleges, két várost érintő mini-útvonal:

Budapest – Vilnius: indulás 08:00, érkezés 10:40
Vilnius – Stockholm: indulás 17:55, érkezés 18:30
Stockholm – Budapest: indulás 20:55

Három ország, egy nap, (max 1 szabadságos nap kivéve)

Marad nagyjából 3,5 órád Vilnius felfedezésére – pont annyi, amennyi kell ahhoz, hogy megérezd a hangulatát, és elkezdd sajnálni, hogy nem maradtál még egy éjszakát.

Első benyomás: templom-túladagolás és balti levegő

A reptérről bejutni a városba gyerekjáték: pattanj fel a 3G vagy a 88-as buszra (1,25 euró, kártyával is megy), és már úton is vagy a történelmi központ felé.
Az első, amit észreveszel? Templom minden sarkon. Olyan, mintha versenyeznének, ki tud több tornyot építeni egy utcaszakaszra.

Vilnius, Litvánia, fotó: Pásztor Csaba

Gediminas vára – kilátás a város szívéből

Ha van kedved egy kis mozgáshoz, irány a Gediminas vára. A domb tetejéről elképesztő panoráma nyílik az egész városra – a meredek séta végén pedig joggal jár az „én ezt is megmásztam” érzés.
Ha maradt benned szufla (és 8 euró), érdemes a toronyba is felmenni: ott már konkrétan érezni lehet a hűvös balti levegő frissességét.

Užupis – ahol a bohémia hazatalált

Vilnius külön kis világa az Užupis negyed, amit nyugodtan nevezhetünk a balti Montmartre-nak. Saját zászlója, saját alkotmánya és saját filozófiája van. (Igen, az „A kutyának joga van kutyának lenni” pont szerepel benne.)

Művészek, utcai zenészek, alternatív kávézók és graffitivel borított házfalak – minden, ami egy kicsit őrült, de mégis szívmelengetően emberi.

Vilnius, Litvánia, fotó: Pásztor Csaba

Óváros, bolyongás és egy litván gombóc, amit nem felejtesz el

A vilniusi óváros UNESCO-védett, és olyan, mintha egy történelmi film díszletébe csöppentél volna.
Itt a legjobb csak bolyongani, céltalanul, amíg rá nem találsz egy apró étteremre, ahol kipróbálhatod a Cepelinait – egy hatalmas, burgonyából készült húsgombócot, amit a helyiek szinte nemzeti kincsnek tartanak.

Ha mellé kérsz egy korsó kézműves sört a legendás Šnekutis bárban, megérted, miért mondják, hogy Litvániában a vendég nem turista, hanem társaság.

Vilnius, Litvánia, fotó: Pásztor Csaba

Hazafelé: Stockholm érintéssel

15:00 körül érdemes elindulni vissza a reptérre, hogy kényelmesen elérd a stockholmi járatot.
Ott még marad fél órád egy IKEA-mentes hotdogra vagy egy gyors kávéra, mielőtt 20:55-kor már újra Budapestre repülsz.

Közben azon gondolkodsz, hogy 24 órán belül három országban jártál, és ez valahogy mégis pihentetőbb volt, mint egy hétvége a kanapén.

Pár okos tipp, mielőtt belevágsz

• Időzóna-tetris: Vilnius egy órával előrébb jár, mint Budapest, Stockholm pedig ugyanott van – ne a magyar idő szerint tervezz. 
• Pontosság = siker: ha a reggeli gép késik, inkább halaszd el. Egy elcsúszott járat boríthatja az egész napot. 
• Fapados logika: Stockholmban újra be kell csekkolnod – hagyj minimum három órát két járat között. 

Egy nap, három város, tucatnyi történet

Vilnius nem hangos, nem felkapott és nem akar többnek látszani annál, ami. De pont ettől különleges.
Elég egy nap, hogy beleszeress, és elég egy séta az óvárosban, hogy rájöjj: a világ nem csak Párizsból, Londonból és Barcelonából áll.

Este, amikor újra Budapesten szállsz ki a reptérről, a telefonodban száz új kép vár – és egy csendes felismerés:

lehet, hogy nem utaztál messzire, de valahogy mégis távolabb kerültél a hétköznapoktól, mint gondoltad.

fotók: Pásztor Csaba