Társadalmi keretek, elvárások vagy éppen a szülői befolyás miatt idővel nagyon sok gyerekkori álom merül feledésbe. Néhány év vagy évtized elteltével talán érzed, hogy valami nem jó. Azt is látod, hogy valami nem működik jól és talán boldog sem vagy, de a váltáshoz sokszor komoly elhatározásra, drasztikus lépésre és bátorságra van szükség.

Florian Zaruba mögöt sikeres karrier, elismerés, csillogás és egy kozmopolita európai nagyváros folyamatos pezsgése volt. Mindez sokáig elégnek is bizonyult, de végül saját magát Somogy megyében, egy alig kétezer-ötszáz fős községben találta meg, Kéthelyen. A magyart továbbra is az egyik legnehezebb nyelvnek tartja, de ma már birtokot vezet, nemzetközi márkát épít, a munkája 90 százalékát pedig nem érzi munkának. Ezzel az aránnyal talán mindenki kiegyezne.

Florian Zaruba, a Kristinus birtokigazgatója. Négy évvel ezelőtt költözött Kéthelyre, akkor még csak remélve, hogy az új fejezet valóban a gyerekkori álma megvalósításának színtere lesz. Így lett.

Kezdjük a Kristinus fejezet elején! Nagyon érdekel, hogy egy közel másfél milliós, kozmopolita, európai nagyvárosból hogyan kerültél Kéthelyre?

Már egy jó ideje éreztem, hogy a sikeres marketinges karrier, az ezzel járó elismerés és csillogás már nem tesz boldoggá. Közel húsz év után nem tudtam elképzelni, hogy a következő két évtizedet is ebben a szférában töltöm. Egyre inkább vágytam vissza a természetbe, ami a gyerekkoromat is meghatározta olyannyira, hogy a marketing mellett erdőmérnöknek is tanultam. Négy évvel ezelőtt állt össze minden a váltáshoz, amikor éppen Somogyba jöttem pont a gyerekkori szenvedélyem, a vadászat miatt. Így jutottam el Kéthelyre és a Kristinus birtokra. Nem sokkal később Bécsben találkoztam a tulajdonossal, három órát beszélgettünk. Úgy váltunk el, hogy hat hét múlva költözöm.

Karriert, pályát és országot is váltottál gyakorlatilag három óra alatt – gyors döntés!

Nem hozok minden kérdésben ilyen gyors döntést, de akkor azt éreztem, hogy nincs min tovább gondolkodni. Négy évvel ezelőtt kezdtem el élni a gyerekkori álmomat! Tanultam mezőgazdaságot, két évtizedet dolgoztam marketingesként és a gasztronómiai tapasztalat is adott volt, mert Németországban társtulajdonosa voltam egy étteremnek. Azt éreztem, hogy ha ezt a lehetőséget kihagyom, egész életemben bánni fogom. Ma már tulajdonképpen a munkám 90 százalékát nem érzem munkának. Ha pedig a pezsgő nagyvárosra vágyom, akkor másfél óra alatt Budapesten vagyok.

Kristinus - Florian Zaruba

Kép: Debreczeni Zita

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett nézned?

Személy szerint az egyik legnagyobb kihívást ma is a magyar nyelv jelenti. Néhány szót biztosan használok, mint például a szarvas, kutya, traktor, bor… még egy nyelvtanfolyamra is elmentem (nevet – a szerk.) de kétségtelen, hogy ez az egyik legnehezebb nyelv, amivel valaha találkoztam!

A munkámat illetően a legnagyobb kihívást az okozta, hogy Magyarország erősen Budapest-centralizált. Mutass egy fiatalt, akit könnyű meggyőzni arról, hogy élete lehetősége nem külföldön, nem is Budapesten, hanem egy kétezer-ötszáz lelket számláló kis településen várja! Ameddig a Kristinust nem egy izgalmas, dinamikusan fejlődő márkával, a borbirtokot pedig nem egy sokszínű, gasztronómiai és kulturális élményközponttal azonosították, a legnehezebb a csapat összeállítása volt.

Úgy látom mindkettő sikerült – jó a csapat és egyre népszerűbb a birtok is!

A csapat mind emberileg, mind szakmailag fantasztikus! Hiába van jó alapanyagod, fine dining éttermet nem lehet jó személyzet nélkül működtetni. Hiába jók a birtok adottságai, nem lehetne nemzetközi szinten is elismert bort készíteni jó emberek nélkül. A Kristinus bor sem lenne ilyen, mert a szeretet, az odaadás – illetve ennek a hiánya – érezhető minden egyes kortyban. Büszke vagyok arra, hogy nem csak a borkedvelő vendégeink jönnek ide szívesen egy-egy hétvégére kikapcsolódni, feltöltődni, de szívesen dolgoznak itt a többiek is. Nem olyan rég gondolkodtam azon, hogy milyen sok olyan alkalom van a mindennapjaim során, amikor nem azt érzem, hogy dolgozom. Valahol mindenki ezt az érzést keresi, nem? A kezdeti időszak persze kemény volt, de megtaláltam a munka és a magánélet közötti egyensúlyt.

Az érzés talán sok mindenki számára ismert, de a döntéshez és a váltáshoz szükséges első lépést már kevesebben teszik meg…

Ez volt az első olyan komolyabb döntés az életemben, amikor nem azt néztem, hogy miként vállalhatom a legkevesebb kockázatot, miközben a lehető legtöbbet nyerek. Negyven felé sok minden megfordul az ember fejében. Átgondolja, hogy merre tart az élete, mi az, amit eddig elért és felmerül a kérdés is, hogy valóban boldog vagy-e azzal az élettel, amit teremtettél magad köré. A társadalmi elvárások, a környezet, a média mind befolyásolhatja az utad és a céljaid is. Szerintem az egzisztencia, a jó autó vagy éppen a hírnév csak mellékhatásai lehetnek az álmodnak, nem jelenthetik önmagukban a célt! Ha viszont azt csinálod amit szeretsz, ami boldoggá tesz, ha hiszel benne, elkerülhetetlen a siker és ennek a kézzelfogható jelei. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos különbség, de kell hozzá élettapasztalat, hogy megértsd.

Kristinus - Florian Zaruba - interjú

Kép: Debreczeni Zita

Te miben változtál leginkább?

Közel húsz évig sokak által irigylésre méltó életem volt – csillogás, divat, stílus, fotózások, érdekes embereket ismertem meg, nagyon sokat utaztam. Egy ponton viszont azt kezdtem el érezni, hogy ez nem az én álmom és nem vagyok boldog. A stílus persze a mai napig meghatározza az életem, de már sokkal jobban érdekel a mögötte lévő tartalom. Fontosnak tartom, hogy ismerjük a gyökereinket, ne felejtsük el, hogy honnan jöttünk és azt is, hogy az egyszerű dolgokat is értékelni tudjuk. Enélkül azt gondolom, hogy nem lehet teljesértékű életet élni.

Említetted, hogy a stílus a mai napig meghatározza az életed…

Szerintem mindenki életében meghatározó, akár foglalkozol vele, akár nem. Ha nem foglalkozol a stílusoddal, azzal is üzensz a világnak, hiszen ez az, ami összeköt, az első dolog, amit elárulsz magadról anélkül, hogy egy szót is szólnál. Pozícionál és meghatározza az első benyomást is.

Idővel szerintem ahogyan a jó bor, a férfi stílusa is érik. Negyven körül már nem a folyamatosan változó trendeket követed, nem cseréled le a gardróbod három havonta, hanem van egy kialakult, saját stílusod. És azt is tudod, hogy egy-egy minőségi, akár kézzel készült különleges darab befektetés. Persze nekem is van egy-egy ruhám fast-fashion márkák polcairól, de a vadász felszerelésemet például tíz évvel ezelőtt vettem. Borsos ára volt, de még mindig olyan, mintha tegnap vásároltam volna.

A stílus nem ér véget viszont a megjelenésnél, az is idetartozik szerintem, hogy milyen munkát adsz ki a kezed közül, hol töltöd szívesen a szabadidőd, milyen ételeket fogyasztasz vagy éppen milyen pohár bort tartasz a kezedben.

A vadászat már másodszor kerül szóba – mesélsz erről a szenvedélyedről egy kicsit?

A vadászat a kezdetektől fogva összeköti az embert a természettel. Sokan elfelejtik azonban, hogy ez miről is szól – vadászni csak tisztelettel lehet, lehetne. Egy férfi életében a vadászat meghatározó szerepet játszik, de nem a trófeagyűjtés a cél. Sokkal inkább a folyamat, ahogy megérted a természetet, az állatokat, a vadvilágot – megértés és tisztelet kell ahhoz, hogy a vadászatban sikeres legyél. Ezt az éményt, a természet közelségét és a szenvedélyt osztjuk meg azokkal a vendégekkel, akik érdeklődnek a vadászat iránt – nem a trófeagyűjtést! Érdekes, hogy a legtöbben, akik megkérdőjelezik a vadászat szükségszerűségét nem vegánok vagy vegetarianusok. A szupermarketek polcaira kerülő állatok viszont sajnos sokkal többet szenvednek még életükben, arról nem is beszélve, hogy ha nem vadásznánk, akkor felborulna az egyensúly. A természet közelsége pedig ma már az életem része, remekül tudom magam érezni, ha a kutyámmal ketten a természetben tölthetek el egy napot.

Kristinus borbirtok - Florian Zaruba

Kép: Debreczeni Zita

Vadászat, fine-dining étterem, bormozi, színes kulturális programok – 55 hektárnyi high-end élményközpont?

Nem jársz messze az igazságtól. Az élményközpontúságnak kulcsszerepe volt, amikor a borbirtok szolgáltatásainak koncepcióját terveztük. A vadászat a szenvedélyem, erről már beszéltünk. A gasztronómia és a minőségi ételek szintén nagyon közel állnak hozzám és fontosnak tartom, hogy a kulturális programokra is komoly hangsúlyt fektessünk. A természet közelsége pedig lehetőséget ad arra is, hogy egy kicsit elvonulj és ne gondolkozz semmin. Néha erre is nagy szükség van.

Az élményeknek fontos szerepük van a mai világban, amikor rendkívül sok impulzus ér, az pedig külön érdekessé tesz minket, hogy mindehhez el kell hagyni a nagyváros zaját. Kicsit olyan, mintha az út alatt egyúttal egy másik világba is átlépnél mire ideérsz.

Mindeközben pedig elkezdtetek a nemzetközi piac felé is nyitni, Kínából például néhány napja jöttetek haza.

Igen, egy újabb nagyon izgalmas szakaszba lépett a Kristinus történet. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy először a hazai piacon állja meg a helyét a márka a magyar borok között. A különböző díjak, minősítések mellett a modern borbirtokra, az idén debütált prémium termékvonalra és a szintén 2017-ben nyitott budapesti Kristinus Borboutique-ra is nagyon büszkék vagyunk. Hosszú távon viszont egyértelműen nemzetközi céljaink vannak. Kína valóban egy érdekes piac, teljesen más mértékekben gondolkodunk.

Képzeld el azt a helyzetet, amikor büszke vagy arra, hogy képesek vagytok az évi egy millió palack bor előlállítására! Itthon ez azért nem egy kis szám, Kínában viszont mosolyogva csak kis boutiqe borászatnak titulálnak.

Az európai piac megint másként működik. Angliában és a skandináv országokban valamivel könnyebb a helyzet, a nagy történelemmel és híres borvidékekkel rendelkező országokban megint más szabályok vannak. Ez számunkra egy misszió is, hiszen egy-egy ilyen út során nem csak a Kristinus márkát, de a magyar borokról alkotott poztív megítélést is erősíthetjük.

Egy jó bor:

Minden pillanatnak megvan a maga íze, amit egy hozzáillő jó bor még emlékezetesebbé tehet. Nem tudom azt mondani, hogy egyet szeretek.