Mert az apáknak is jár egy nap!
Mindaddig, ameddig édesapa nem lettem, nem igazán hallottam az apák napjáról. Anyák napjára mindig készültünk az oviban, suliban, de az apák napja kimaradt. Nálunk nem volt szokás.
Mindaddig, ameddig édesapa nem lettem, nem igazán hallottam az apák napjáról. Anyák napjára mindig készültünk az oviban, suliban, de az apák napja kimaradt. Nálunk nem volt szokás.
A mondat, ami apaként valószínűleg már neked is végigfutott legalább egyszer a gondolataidban és rögtön meg is nyugtatlak, nem vagy ezzel egyedül!
Van egy érzés, ami általában akkor ragad magával, amikor semmi ok nem lenne rá. Elégedett lehetnél az életeddel, mindened megvan, amire vágytál, valami mégsem egész, apa pedig nem boldog.
Húsvéthétfőn korán keltem a tesómmal, körbejártuk a szomszédokat, barátokat majd apukámmal neki iramodtunk a rokonságnak: vizes kannákkal és szódásszifonnal kergettük a lányokat és nagyon jól éreztük magunkat!
Apa vagyok. Egy aggódó apa, aki mindent elkövet, hogy ha kis lépésekkel is, de elindítsa a változást – legalább a gyermekeiben.
A legtöbb apuka viszont akkor kap igazán erőre, amikor eljön a közös programozás, interaktív játszás ideje a gyerekekkel. Ez az időszak azonban nemcsak az önfeledt játékról szól, hanem a kulturális tőke megalapozásáról is.
A háború részletei helyett most inkább azokról az érzésekről, gondolatokról írok, amelyek biztos vagyok benne, hogy szülőként nem csak engem nyomasztanak.
Vajon ez a lángoló, mindent elsöprő szerelem megváltozhat a házasság vagy a gyermekvállalás hatására?
Miben változtatott meg, hogy édesapa lettem?
Szülőnek lenni hatalmas feladat, amiben igenis vannak hullámvölgyek. Apának lenni kicsit mindig olyan, mint valamiben másodiknak lenni, mert valljuk be, az édesanyák teljesítménye mellett nem igen rúghatunk labdába.
“Apa, miért van az, hogy mindig azt mondod, hogy mindjárt?“
Nem tudom milyen lehet nem hordozni és nem aktív apukának lenni, de azt tudom, jóval kevesebb lennék, ha nem így csináltam volna.