A levél, amire egy apa sincs felkészülve
Amikor már-már azt gondolod, belerázódtál az apaságba és már nem jöhet új akadály, rájössz, hogy a szülőség kihívásai egy véget nem érő, hosszú alagúttal érnek fel.
Amikor már-már azt gondolod, belerázódtál az apaságba és már nem jöhet új akadály, rájössz, hogy a szülőség kihívásai egy véget nem érő, hosszú alagúttal érnek fel.
Próbálok rájönni mi lehet a helyes út és vajon mitől leszek igazán jó apa? Eddig nem sikerült.
Kilenc hónap, ennyi telt el. Hihetetlen, de körülbelül amióta az eszemet tudom várok erre a pillanatra, és ma megtörténik, egy új fejezet indul az életemben. Valami olyan, amivel eddig még nem találkoztam, valami olyan amit ez idáig még nem tapasztaltam.
A minap olvastam egy interjút Vekerdy Tamással. Annyira szépen és egyszerűen összefoglalta saját gondolatait az apaságról. Olyannyira, hogy én is elkezdtem gondolkodni a sajátomon.
Az év eleje kicsit mindig az újrakezdésről is szól. Leradírozzuk a múlt év hibáit, kudarcait és tiszta lappal indítunk mindent. Jönnek az újévi tervek, kitűzött célok, mindenkinek megvan, hogy miben szeretne változni, aztán jönnek a monoton hétköznapok és január vége felé a kártyavár lassan újra összedőlni látszik.
2022. december 29-ét írunk, körülöttem mindenki a szilveszteri partikat tervezi. Látom az izgatottságot: valaki a dekoráción töri a fejét, más a parti outfiten dolgozik, én meg csak ülök és hallgatom őket.
Légy különleges a gyermekeid számára, teremts hagyományokat, hogy mindenki számára élményekben gazdag és szeretettel dúsított legyen ez az időszak is. Élvezni fogod, bízz bennem!
Így hát mindent bele Apák, kapjátok össze a gyerekeket és irány programozni! Ha kell, akkor egyedül is, nincs az a dolog, amit nem oldhatnánk meg!
Lehet egy tükör méregdrága vagy a legolcsóbb műanyagból is, a lényeg nem változik: ha belenézel úgy igazán, látni fogod, merre kell tovább fejlődni.
Pedig mindenünk megvan! A legfontosabb dolgok vesznek körbe minket: család, egészség, szeretet, béke.
Az irány tökéletes, és az, hogy ezzel a törődéssel még erősebb kapcsolatok alakulnak ki az édesapák és gyermekeik között, megkérdőjelezhetetlen.
Mert hát, ki nevelje meg a saját fiát, ha nem az apja? Felemeltem a hangom, megbüntettem, de semmi sem használt. Csak azt éreztem, hogy egyre távolabb kerül az egykor szoros kapcsolatunk.