Balogh Péter: Nincs sikeres ötlet, csak kitartó alapító!

Balogh Péter

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

A jéghegy víz feletti oldalán van egy sikeres üzletember, az ország legjobb programozóinak egyike, aki megvalósította gyerekkori álmát és felépítette nemzetközi szoftver cégét. 2006-ban mindent feltettek egy lapra és úgy mentek ki egy nemzetközi kiállításra, hogy ha nem kötnek legalább egy üzletet, nincs hova hazajönniük. Giga üzletekkel tértek haza, jött a siker, a csillogás, minden, amihez hozzányúltak hirtelen arannyá változott. Az NNG ma 12 irodával, 4 képviselettel, a világ 6 kontinensén van jelen és millióknak segít a tájékozódásban nap mint nap.

A jéghegy kevésbé látványos, víz alatti oldalán egy alapító áll, aki 35 évesen elérte ugyan gyerekkori álmát, de ezzel egy időben ki is pipálta egy elemű bakancslistája minden pontját. A sikeres exit után válás és egy év teljes „reboot” következett. A mai Petya már boldog is, nem csak sikeres. Az eladás utáni első gondolata a nyugdíj volt, ma angyalbefektetőként a Baconsult több mint 20 cégből álló startup portfóliójának alapítóit mentorálja. A világbékét még ugyan nem tűzte ki maga elé célul, de az általa mentorált startupok lassan szétrúgják a világot. Balogh Péterrel beszélgettünk.

35 évesen nyugdíjba akartál menni, de a történet nem így alakult. Mi tölti ki most a mindennapjaidat?

Mostanra kerekedett ki a Baconsult izgalmas portfóliója. A 24 cégből, amibe eddig összesen beszálltam, 21 talpon van és a többségük nagyon jól teljesít. Az időm jelentős részében ezeknek a startupoknak a vezetőit mentorálom. Tulajdonképpen segítek nekik kitalálni, hogy mit és miért akarnak. Fontos tudni, hogy mi a te saját miérted, mert 10 évig nem dolgozik az ember kitartóan azért, hogy a végén majd egyszer sok pénze legyen. Itthon pedig egy startup siker átlagos életútja ennyi idő. Nehéz viszont 10 évig foggal, körömmel küzdeni egy olyan dologért, amelyet nem szeretsz, amiben nem hiszel, amiben nem találod meg magad, ezért kell valami más ambíció, jövőkép, ami segít előrelendíteni, amikor a mélypontokkal kell szembenézned. Van, akit nem egy tűzpiros Ferrari motivál, hanem az, hogy a végén befektetőként visszaadhasson az ökoszisztémának.

Az önbizalom is egy fontos kérdés. Sokszor az alapítónak nincs meg az önbizalma ahhoz, hogy merjen nagyot álmodni. Van, amikor az a legnagyobb segítség, hogy megnyugtatom, abban amit csinál, már most nagyszerű és tudna sokkal nagyobb is lenni. Ha megvan ez az önbizalom, akkor tud egyel nagyobbat álmodni, lépni, haladni. Emberi és üzleti oldalról is igyekszem az alapítókat mentorálni. Egy dolog van, amihez viszonylag jól tartom is magam: senki helyett nem döntök. Sem a döntés felelősségét, sem pedig más munkáját nem szeretném átvállalni.

interjú - Balogh Péter

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Mi a fő szempont, ami alapján döntesz egy startup mellett?

Az alapító személye. Arra jöttem rá, hogy nem ötletek lesznek sikeresek, hanem emberek, alapítók.

Nagyon érdekes, mert valahol olyan embereket keresek, akikben benne van az éhség, a potenciál és az a tapasztalat is, amire építve elindulhatnak és sikeresek lehetnek ezen az izgalmas úton. Olyan alapító kell, aki ezt az utat be tudja járni, egy cég az alapító nélkül nem tud fejlődni. Ahogyan az alapító emberileg, vezetőként, szervezőként, cégvezetőként fejlődik, úgy nő vele együtt a cég is – ez egy nagyon fontos dimenzió. Azt keresem, akiben mindez megvan. Óriási tévhit, hogy a startup világ egyetemista fiatalok játszótere!

Aki látott már eleget a világból, de még hajlandó hajnalig dolgozni. Vállalkozást indítani, startupot építeni nem lehet hátradőlve, kevés munkával megúszni. Mindig lesz egy olyan versenytárs, aki belerakja a többet, annyira pedig egy alapító sem jó, hogy néhány óra munkával letudja azt, amit egy csapat éjszakázva végez.

Van statisztika a sikeres startup alapítók életkorára?

Talán a Facebook filmnek is köszönhető, hogy az emberek fejében kialakult egy olyan kép a startup világról, miszerint egyetemista fiatalok kitalálják a nagy ötlelet és megváltoztatják a világot. Erre is van természetesen példa, az átlag sikeres startup alapító viszont 40 éves. A Baconsult portfólió legsikeresebb startup alapító párosa elmúlt 50. Ez azért nem olyan meglepő adat, ha belegondolsz abba, hogy az áhított siker eléréséhez milyen kőkemény utat kell bejárni. Azt a gyereket megtanítani futni, aki még nem tud járni nagyon nehéz. Ahhoz hogy valaki egy sikeres startupot fel tudjon építeni, kell egy olyan alap, hogy egy sikeres vállalkozást el tudjon indítani és tudjon vezetni. Ettől egyel nehezebb feladat, hogy ne vállalkozást, hanem startupot építs. Egyikkel sincs baj, de a kettő között óriási különbség van.

Tapasztalatod szerint melyek a legnagyobb kihívások?

Itthon talán a legnagyobb probléma, hogy nem vagyunk jók sem az értékesítés, sem pedig a marketing területén. Hiába van egy viszonylag jó ötleted, viszonylag jó technológiai megvalósításod, amíg nem tudod eladni, ameddig nem megy piacra, addig nem teremt értéket és addig nem tud egy olyan pozitív spirál sem elindulni, amiben egyre több bevételből, egyre jobban csinálod az egyre több bevételt.

A másik legnehezebb dolog talán, hogy ha mindez sikerül, ne szállj el magadtól. Kell valami, ami arra rávesz, hogy az első eredmények után ne hátradőlj és elmenj nyaralni, hanem még keményebben dolgozz az újabb eredményekért – ehhez kell egy személyiség, mentalitás és az is, hogy tisztában legyél a saját miérteddel.

Mindenki megfizeti a siker árát. Ritkán kerül felszínre a sikertörténetek mögötti emberi kiégés, válás vagy éppen az egészségügyi problémáival küzdő alapító. Én is keményen megfizettem a saját sikeremért.

Mi történt azután, hogy eladtad az NNG-t?

Ahhoz, hogy az erre adott válasz jobban érthető legyen, egy lépést visszalépnék oda, hogy volt egy bakancslistám, amin egyetlen dolog szerepelt: felépítsek egy nemzetközi szoftver céget. Nagyjából tíz év körüli lehettem, amikor ezt a célt kitűztem magam elé. Csak arra emlékszem, hogy az iskolaudvaron néhány sráccal összeverekedtünk, majd elfutottam, de hátrafordulva visszakiabáltam nekik: „Tudjátok meg, hogy én egy nemzetközi szoftver céget fogok felépíteni!”. Akkor még nem, hogy azt a szót nem ismerte senki, hogy szoftver, de még abban sem vagyok biztos, hogy az iskolának lett volna saját számítógépe.

Volt néhány kitérőm az NNG előtt, a WiFi-ben van olyan megoldás, ami az én ötletem alapján valósult meg, de valahol determinálva volt számomra az NNG és nem is tudtam volna lenyugodni addig, ameddig ezt a célt el nem érem. Mindent alárendeltem a sikernek. Aztán megérett bennem a döntés, hogy kiszálljak, hogy elengedjem teljesen. A házasságom is ráment, ráadásul ha kipipálod a bakancslistád minden elemét, a következő fejezet a halál. 35 évesen ez azért ijesztő. Újra meg kellett találnom, hogy mi motivál, milyen céljaim vannak még és hol van a helyem a világban.

Jack Welch fogalmazott úgy, hogy a munka-magánélet egyensúly nem létezik.

És milyen igaza van! Nem egyensúly van, hanem döntés és kompromisszum. Az egyik oldalon egy házassági évforduló, a másik oldalon egy fontos üzleti út. Az egyik oldalon egy 50 millió eurót érő telefonhívás, a másik oldalon egy síró gyerek. Az egyik oldalon 10-100 millió dolláros megkötött üzletek, a másik oldalon megromlott tej a hűtőben. Az egyik oldalon barátok, család, hobbi, egészség, a másikon egy éppen világméretűre nőtt cég. Csak döntések vannak, amelyekért neked kell vállalnod a felelősséget.

Balogh Péter - interjú - Baconsult

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Mikor érezted azt először, hogy a gyerekkori álmod most végre beteljesülhet?

2006-ban egy németországi kiállításra mindent feltettünk egyetlen lapra. Az összes pénzünket elköltöttük az utazásra, ha ott nem kötünk legalább egy üzletet, akkor nincs hova hazajönnünk. Nagyon kis önbizalommal, de egy nagyon jó termékkel mentünk ki és giga üzletekkel jöttünk vissza! Pár nap alatt felrobbant a cég! Soha nem fogom elfelejteni az érzést, hogy ha ezt jól csípjük el, ha jól tudjuk kihasználni, ha most okosak vagyunk, akkor ebből bármekkora story lehet!

Egy ilyen siker után hogyan lehet továbbra is két lábbal a földön járni?

Ha ez az első ilyen siker, akkor szerintem sehogy. Én is, mi is elég gyorsan elszálltunk. Amikor hirtelen nagyon nagy sikert él meg az ember, akkor könnyen elkalibrálódik az agya. Egy ilyen lila ködben hirtelen mi lettünk a világ legokosabb emberei, bármit csináltunk, bármihez nyúltunk, hirtelen arannyá változott. Sebezhetetlen, megállíthatatlan szuperhősöknek képzeltük magunkat. Majd jött egy nehéz időszak, amikor hirtelen a világ megmutatta, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását. A kudarc a legjobb iskola. Irtózat kemény kijózanodás volt, amikor két évvel később a túlélésért küzdöttünk. Amikor újra jól ment a szekér, már sokkal óvatosabbak voltunk.

A régi Petya sznob volt, tele drága holmikkal. Mindig, mindenben a még tökéletesebbet kerestem. Kellett néhány pofon ahhoz, hogy megértsem: azzal, hogy kívülről keresem a tökéletességet a világban amiatt volt, hogy én nem voltam egyensúlyban, én nem voltam a helyemen. Az NNG olyan volt számomra, mint egy küldetés. Addig soha nem tudtam volna lenyugodni, ameddig nem sikerül. Ma már merek kevésbé adni a külsőségekre, viszonylag jól megtaláltam a helyem a világban. A feleségem, Maja pedig sokat segít abban, hogy ne felejtsem el, hogyan kell embernyi léptékű egységekben gondolkodni. Nagyon hálás vagyok neki ezért.

Mi a legnagyobb különbség a régi és az új Petya között?

Boldogabb vagyok. Eddig nem ez volt a prioritás. Most viszont sokkal boldogabb vagyok egység méretű emberként. Megengedhetem magamnak, hogy ne akarjak nagy kocsit. Tudom, hogy sosem lesz Ferrarim. Nem azért, mert ne tudnám megvenni, hanem mert az árából még egy-két startup befektetés kijön.

Balogh Petya - interjú

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Programozóból vezérigazgató majd pedig üzleti angyalbefektető, aki alapítókat mentorál. Hogyan?

Az egyik legmeghatározóbb élményem, amikor egy este megint én voltam az utolsó, aki kilépett az irodából. Visszanéztem és minden ablak sötét volt. Azt éreztem, hogy egy olyan gyárat vezetek, aminek a gyártósorai hazamentek és baromi nagy bajban leszek, ha holnap reggel nem jönnek vissza.

Akkor jöttem rá, hogy az ember, mindennél előbbre van, az egész cégben az érték, a csapat.

Ha a csapat nincs ott, akkor lehetnek szerződéseink, lehet bármink, akkor az egész eltűnik. Egészen addig úgy voltam vele, hogy az alkalmazottakkal csak a baj van, a gépek és a szoftver legalább azt csinálja, amit mondasz neki. Elkezdtem átalakulni a technokrata irányítóból vezetővé. A következő nagy lépés az volt, amikor rájöttem, hogy az embereimnek nem plusz egy programozóra, hanem vezetőre van szükségük. Ameddig én a programozó sapkát viseltem – akkor is, ha az ország legjobb programozóinak egyike voltam-, addig senki nem viselte a vezérigazgató sapkát. Arra jöttem rá, hogy bármi, amiben jó akarok lenni – kivétel a sport és a zenei képességeim (nevet – a szerk.) – ha fontos nekem és eldöntöm, akkor jó leszek benne. Én pedig nagyon jó vezető akartam lenni.

Nagyon szeretem a gondolkodós feladványokat és elkezdtem ilyen szemmel nézni és lemodellezni az emberi kapcsolatokat, konfliktusokat. Hogyan épül fel, mi hajtja, így megtanultam, hogy nem csak érzelmi intelligenciával, de logikusan is meg lehet érteni, oldani az adott problémát.

Vezetőként mi a legfontosabb dolog, amit tanultál?

A vezető szerepe mindig a jolly joker. Mindig mindent csinál, egészen addig a pontig, ameddig az adott feladatot specifikálni tudja, ezután pedig delegálni. A vezető szerepe valahol az, hogy amint ledelegált egy területet, mert már érti, hogy hogyan működik és mit kell csinálni, akkor mindig kell keresni, olyan újabb területet, ami még nincs feldolgozva, nincs jól specifikálva, még nem alakult ki. A vezetői szerepkör éppen ezért azt gondolom, hogy a legkevésbé automatizálható, legkevésbé fenyegeti a mesterséges intelligencia. Rutinfeladatok helyett mindig meg kell találnia az adott problémát, ő a legkreatívabb része a cégnek. Ha unalmassá válik a cégvezetés az általában annak a jele, hogy elakadt a vezető, ezzel pedig elakadt a cég is. Akkor tud unalmas lenni, ha stagnálás van. Akár fel, akár lefele megy a cég, az mindig egy izgalmas folyamat.

A mostani bakancslistádról mit lehet elmondani?

Az NNG előtt volt egy játékcégem, ahol több mint egy millióan töltötték le a játékomat. Jó érzés volt, hogy ezzel, ha csak öt percre is, de ennyi embernek jobb lett a napja. A navigációval elértük, hogy jó pár tíz millió embernek segítettünk tájékozódni viszonylag sokat, de arra jöttem rá, hogy úgy tudok a legnagyobb hatást gyakorolni, ha egyre távolodom magától a munkától, a konkrét munkavégzéstől. Úgy lesz egyre nagyobb hatásom, ha már a cégvezető sem én vagyok. Így lettem befektető.

Így a bakancslista egyik eleme, hogy legyen tíz olyan cég, ami akkorát tud menni, mint az NNG.

Semmihez sem fogható érzés például, hogy az egyik startupunk azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy millió gyereket tanítsanak programozni szerte a világon. Nem hiszek a karmában, de gondolj csak bele! Ha valaki gyerekként tanul programozni, egészen más esélyekkel indul az életben. Gondolkodásmódot, logikát fejleszt – nem szakmát ad, hanem kinyit rengeteg kaput. Sokkal fontosabb képesség ma, hogy értjük hogyan működnek a gépek, mint az, hogy átlátjuk az összefüggéseket kémia órán. A programozás oktatás minden más tantárgynál fontosabbnak kellene, hogy legyen, hiszen nagyon kevés olyan szakma van ma, amit nem számítógépek körül, között végzünk, a jövőben pedig nagyon kevés olyan szakma lesz, amit lehet úgy hatékonyan végezni, hogy ne támaszkodnánk mesterséges intelligenciára, algoritmusokra, számítógépekre. Aki ehhez nem ért, nem tudja maximálisan kihasználni, az a munkaerőpiacon feleslegessé fog válni.

Ha szülőként valaminek nem akarod nevelni a gyereked, az a felesleges. Sok startupom programozás oktatással, gyerekoktatással foglalkozik. Ez egy most induló terület, sok a lehetőség, a meg nem oldott probléma, ez pedig motivál. Már világszinten látszik, hogy az oktatási rendszerek elavultak.

Mindegyik startupnak van egy-egy ilyen célja, ami hihetetlenül jó dolog. És dolgozom a saját könyvemen, ez személy szerint nagyon motivál.

Mire vagy a legbüszkébb?

Azokra az emberekre, akikkel együtt dolgozhatok. Némelyik csapat, alapító, okosabb, ügyesebb nálam és jó érzés, hogy megtisztelnek a bizalmukkal és együtt dolgozhatunk. Mindig elérzékenyülök, hogy szuper csapatok, szuper vezetőivel dolgozhatunk együtt, ők pedig szétrúgják a világot!