A kovácsmesterség és a késkészítés tradicionálisan férfi munka – a fém megmunkálása és a nyél kialakítása erőt, állóképességet és komoly teherbírást igényel, amit egy nő nem feltétlenül bír el. Ahogy sok területen azonban, itt is egyre több nő harcolja ki magának a helyet, és vannak, akik az élre törnek. Chelsea Miller azért költözött New Yorkba, hogy színésznő legyen, ma pedig a legjobb éttermek használják késeit, és az egyik legelismertebb alkotó a szakmában.
Chelsea Miller a vermonti Northeast Kingdomban nőtt fel, és az itteni idilli erdők hangulatát alkotta újra brooklyni házának hátsó udvarán. Néhány lépésre a konyhaajtótól áll Miller műhelye, ahol hatalmas gépek sorakoznak a buja növények mögött. Itt vágja, faragja és csiszolja Miller a szülei farmjáról származó alma- és diófából a kései nyelét, míg a pengéket a környéken gyűjtött elhasznált lópatkó ráspolyokból kovácsolja.
A különleges vágóeszközökeit New York legmenőbb éttermeiben használják, köztük az Eleven Madison Parkban, ahol a vendégek a sajtválogatásokból szelhetnek velük. Egy Chelsea Miller séfkés ára 800 dollár körül mozog átlagosan, és egyéves várólista után kaphatja kézhez új tulajdonosa. A legtöbb kést Miller a saját két kezével készíti, nemrég azonban hat- és nyolc darabos kés szetteket el elkezdett árulni, amelyeket ő tervezett, ám egy hét generáció óta kés készítéssel foglalkozó család gyártja le őket Thiers-ben, Franciaországban.
Forgatókönyvektől az üllőig
Miller 2001-ben költözött New Yorkba, sok más fiatal lányhoz hasonlóan azért, hogy megvalósítsa álmait. Na, nem épp a kovácsmesterségről álmodozott, sokkal inkább színészi karrierjét akarta beindítani a nagy almában. Hogyan végezte végül védőszemüvegben vastag kesztyűket viselve a tűz fölött? „Hosszú évekig éltem New Yorkban, miközben volt egy elfogadható színészi karrierem” – emlékezett vissza. „De nem voltam elégedett. Állandóan dolgozni akarok, és állandóan valamilyen művet akarok létrehozni, így ölbe tett kézzel várni a lehetőségekre nem igazán az én stílusom.”
Tíz évvel New Yorkba költözése után, 2011-ben az apja súlyosan megbetegedett. „Mindent magam mögött hagytam, hogy visszatérjek Vermontba, újrakezdjem a dolgokat, és édesapámmal legyek.” Ekkor kezdett az apja műhelyében kísérletezni, ami szinte terápiás hatással volt rá. „Újra képes voltam kapcsolódni ehhez a helyhez, ahol nincs szükség forgatókönyvre, nem kellett valaki másra várnom, hogy azt mondja, felvétel. Csak én léteztem, miközben megteremtettem a saját történetem.”
A kézzel készült kések egyszerre ötvözik a funkcionális használati tárgy és a műalkotás fogalmát, ezáltal egy új utat nyitva Miller életében. A kések megalkotásához ráadásul Miller személyes vonatkozású alapanyagokat használ. A kezdeti időkben, amikor még csak ismerkedett a késkészítés fortélyaival, apja hagyta, hogy különböző maradék anyagokon kísérletezzen és tökéletesítse tudományát, ami a farmon használt régi lópatkó ráspolyok voltak. Teljesen beleszeretett ebbe az anyagba, így ez lett a védjegye – használt ráspolyoknak ad új életet műhelyében. A ráspoly magas széntartalmú acélból készül, ami ideális kés pengének, ugyanis remek élt ad és idővel szép patinás megjelenése lesz. A funkció mellett pedig vizuálisan is izgalmas részlet, hogy a kések egyik fele sima, míg a másik durva – emlékeztetve, hogy egykor ezt használták a ló patkójának csiszolására.
Knife chick
Miller szokatlanságukban gyönyörű tárgyai a séfek és gyűjtők érdeklődését is felkeltették. „A sikerem a szóbeszédnek köszönhető. Az apám műhelyében kezdtem a munkát, majd az első évem nyarán, 2012-ben kibéreltem egy kis bódét a Brooklyn Flea piacon, ami egy varázslatos hely, hiszen folyamatosan írók és szakácsok sétálnak rajta keresztül, és itt kezdődött a nyüzsgés is körülöttem.” Az egyedi és minőségi kések mellett az sem volt elhanyagolható tény, hogy nem sok nő készít késeket – meg is kapta a “knife chick” becenevet.
Chelsea Miller sikerét saját elmondása szerint nagyrészt szüleinek köszönheti. „Rengeteg szabadságot adtak nekünk. Arra ösztönöztek, hogy kövessem az álmaimat, bármi legyen is az, amivel foglalkozni akarok, és úgy gondolom, hogy ez teremtette meg a lehetőséget számomra, hogy ott tartsak most, ahol.”
Miller szeretne más nőket is támogatni abban, hogy próbálják ki magukat alapvetően férfiak által dominált területeken és szakmákban. „Mindig arra biztatom a lányokat, hogy jöjjenek el a stúdiómba, és vegyenek fel egy kalapácsot.” A műhelyből egy rövid sétával Miller konyhájába juthatnak, ahol a vörös téglás falakon a Miller általa készített kések és egy tucat saját vágódeszka sorakozik jelezve, hogy az életben kitartással bármit el lehet érni.
