Szülőként mind utáljuk, ha boldogtalannak látjuk gyerekeinket, éppen ezért választják sokan az építő ellenállás helyett a könnyebb utat. Hosszú távon viszont káros lehet, ha mindig a gyermeked kedvében akarsz járni.
Kilenc hónap, ennyi telt el. Hihetetlen, de körülbelül amióta az eszemet tudom várok erre a pillanatra, és ma megtörténik, egy új fejezet indul az életemben. Valami olyan, amivel eddig még nem találkoztam, valami olyan amit ez idáig még nem tapasztaltam.
2022. december 29-ét írunk, körülöttem mindenki a szilveszteri partikat tervezi. Látom az izgatottságot: valaki a dekoráción töri a fejét, más a parti outfiten dolgozik, én meg csak ülök és hallgatom őket.
Légy különleges a gyermekeid számára, teremts hagyományokat, hogy mindenki számára élményekben gazdag és szeretettel dúsított legyen ez az időszak is. Élvezni fogod, bízz bennem!
Valójában a gyerek képernyő előtt eltöltött ideje vagy az online világ kellő mértékű ismeretének hiánya jelenti a problémát?
Így hát mindent bele Apák, kapjátok össze a gyerekeket és irány programozni! Ha kell, akkor egyedül is, nincs az a dolog, amit nem oldhatnánk meg!
Lehet egy tükör méregdrága vagy a legolcsóbb műanyagból is, a lényeg nem változik: ha belenézel úgy igazán, látni fogod, merre kell tovább fejlődni.
Pedig mindenünk megvan! A legfontosabb dolgok vesznek körbe minket: család, egészség, szeretet, béke.
Az irány tökéletes, és az, hogy ezzel a törődéssel még erősebb kapcsolatok alakulnak ki az édesapák és gyermekeik között, megkérdőjelezhetetlen.
Egy kihívásokkal teli időszakban felértékelődnek az olyan készségek, mint például a kitartás, a reziliencia vagy az alkalmazkodás képessége, szülőként pedig akarva-akaratlanul felmerül a kérdés, hogyan segítheted gyermeked, hogy könnyebben adaptálódjon sikeresen a folyamatos változáshoz.
Egy olyan világban is lehet olvasó embereket nevelni, amikor az emberek többségének mindig a keze ügyében van egy képernyő, amikor egyetlen gombnyomásra előtted van minden információ és szinte korlátlan mennyiségben lehet sorozatokat nézni.
Mert hát, ki nevelje meg a saját fiát, ha nem az apja? Felemeltem a hangom, megbüntettem, de semmi sem használt. Csak azt éreztem, hogy egyre távolabb kerül az egykor szoros kapcsolatunk.
