okleveles klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus

A Semmelweis Egyetem akkreditált posztgraduális Szexuálterapeuta Képzésének vezetője

www.ruszedit.com
A szerző összes cikke >> 

Dr. Rusz Edit eddig megjelent könyvei. 

Bemutatkozás

Boldog családban nőttem fel

Rendezett, harmonikus, boldog családban nőttem fel a négy és fél évvel idősebb bátyámmal együtt. A szüleink szeretete és féltő gondoskodása mellett megkaptunk minden olyan támogatást, ami kultúra, viselkedés, morális értékrend terén a családban alapvető fontossággal bírt. Édesanyám óvónő volt, édesapám pedig könyvelő. Az általános és középiskolai tanulmányaimat Jászberényben fejeztem be, majd édesanyám mintáját követve a Szarvasi Óvónőképző Intézetbe jelentkeztem, ahová fel is vettek, és amit igen jó eredménnyel végeztem el. Kitűnő tanáraim voltak, főleg a magyar nyelv és pszichológiai vonatkozású tantárgyakból.
Az óvónőképzőben nagy hatást tett rám a pszichológia tudománya. Ezért a főiskola befejezése után csak rövid, de annál boldogabb időszakot töltöttem az óvónői pályán, majd ezt követően jelentkeztem az ELTE pszichológia szakára. A kötelező órák, előadások mellett speciális kollégiumok felvételére is lehetőség nyílt. A gyermeklélektan mellett már elsőéves koromban felvettem a szexológia speciális kollégiumot. Nagyon tetszett ez a tudományág, élveztem a tanárnő (Dr. Lux Elvira) óráit, és jelentkeztem hozzá asszisztensnek. Így már az egyetemi évek kezdetétől bejártam az I. sz. Nőgyógyászati Klinikára minden péntek délután, ahol a tanárnő felügyelete alatt élőben foglalkozhattam a páciensekkel. Szerencsém volt, mert részt vehettem egy tudományos kutatásban – a hirzutizmus (túlzott testszőrzet) problémájával küszködő nők pszichológiai felmérését én végeztem. Ennek a kutatásnak (amely jelentős létszámú kísérleti személy bevonásával zajlott) az eredményből született meg a későbbiekben a doktori vizsgám témája, „A hirzutizmus pszichoszomatikus aspektusai”, amely „summa cum laude” minősítéssel zárult.

Így kezdődött…

A diploma megszerzése után nehéz volt hivatásos szexológus szakemberként elhelyezkedni, ilyen státusz ugyanis nem létezett. Mindenféle „burkolt” állást kellett elvállalni, és „fű alatt” alkalmazta az ember az egyetemen tanultakat, illetve még több évtizeden keresztül (!) szakképzéseken vettem részt és számos szakvizsgát tettem le. Ezek közül a leglényegesebbek: klinikai szakpszichológus, autogén tréning, hipnózis, egyéni- és csoportterápiás képzés, szexológiai szakképzés, Leuner-féle imaginációs terápia, viselkedésterápiás képzés, kommunikációs tréning képzés. Igen neves szakemberek keze alatt formálódott az ember szakmai identitása: (Dr. Kun Miklós, Dr. Tringer László, Dr. Szakács Ferenc, Dr. Buda Béla, Dr. Szilágyi Vilmos, stb.). A mi korosztályunk nagyon szerencsés volt: a tudomány legjelesebb mesterei révén rendkívül alapos szakmai képzésben részesülhetett. A szakosodás sok időt vett igénybe, de gazdagította az embert, türelemre nevelte és alázatossá tette a pszichológia tudományával szemben.

Sportpszichológusként

A szakma elismerése, legalizálása lehetővé tette, hogy pályázat útján bekerüljek a Központi Honvéd Kórházba, ahol végzettségemnek megfelelő beosztásba kerültem. Ezzel majdnem egyidőben a Dr. Ceizel Endre által vezetetett újonnan megnyílt Optimális Családtervezési Intézet szexuálpszichológusa lettem, és több mint húsz éven keresztül szerda és péntek délután ott rendeltem. A kilencvenes években Dr. László Imre (aki felettesem volt a honvédségnél) meghívott a magyar súlyemelő válogatotthoz, hogy segítsem a válogatott pszichológiai felkészülését, hogy ezáltal jobb teljesítményt tudjanak felmutatni hazai és nemzetközi versenyeken. A fő és mellékállásom mellett rendszeresen lejártam Tatára az edzőtáborba – ez a szép és eredményekben is megmutatkozó sikeres közös munka kb. 7 évig tartott. Sportpszichológusként más sportágakban is közreműködtem: foglalkoztam ritmikus sportgimnasztikás lányokkal, profi ökölvívókkal, kard- és párbajtőr versenyzőkkel.
Tévében, rádióban, újságban
A média hamar a kegyeibe fogadott: először a közszolgálati csatornákon, majd a kereskedelmi televíziózás megjelenése után ugrásszerűen megnőtt a szexszel, szerelemmel, párkapcsolattal összefüggő szakértői felkérések száma. A televíziózás mellett sok rádióadó is rendszeresen meghívott, leggyakrabban a Danubius Rádió foglalkoztatott.
Régóta és kölcsönös megbecsülés jegyében dolgozom együtt az Elixír Magazin kiváló csapatával. Öt évig pedig a Blikk napilapban dolgoztam heti öt alkalommal, mint szexológus szakértő. Sorolni lehetne még azokat a nyomtatott és internetes újságokat, amelyek több-kevesebb rendszerességgel megkeresnek.

Felvilágosító előadások, magánpraxis

Számos alkalommal tartottam úgynevezett felvilágosító vagy speciális előadásokat a szex témakörében különböző életkorú csoportoknak, iskolai osztályoknak, érdeklődőknek, így segítve elő olyan szexualitással kapcsolatos ismeretek megszerzését, amelyhez különböző okokból nem jutottak hozzá ezek az emberek.

Magánpraxisomban a szexterápia egyénileg és párok részvételével egyaránt történik – az orvosolandó probléma jellegétől és annak megoldási módjától függően. Az alkalmazott terápiás módszerem: kognitív- és viselkedésterápia.

Szeretem a munkám

A hivatásom megválasztása tudatos volt: a szexológia az a terület, ahol a terápia sikere teljes mértékben lemérhető, megtapasztalható. Szembetűnő, szinte „kézzel fogható” a változás, hogy milyen nagy boldogságot ad az érzelmileg, lelkileg, emberileg és szexuálisan harmóniában átélt, gyönyörűséget adó szerelmi élet! Határozottan állítom, hogy a jó szexualitás a legjobb és a legolcsóbb gyógyszer. A boldogságot azonban nem adják ingyen: sokat és jól kell tenni a szeretet jegyében annak, aki hosszú évtizedekig szeretne kiegyensúlyozott párkapcsolatban, teljes családi és boldog, kielégítő szerelmi életet élni.

Még sokat szeretnék foglalkozni a hivatásommal – aktívan keresem a segítségnyújtás új módjait az arra rászorulóknak: például könyvírás, honlapszerkesztés, egyéni és csoport terápiás foglalkozások stb.
Bízom abban, hogy érdemes volt élni és dolgozni, és ha „csak” néhány ember is úgy érzi, érdemes volt a közös munka, akkor már nem éltem hiába.