Az autók az 1950-es években készített tervek alapján, a korábbi modellekkel pontosan megegyező specifikáció szerint, kézi munkával készülnek. A vásárlók az eredeti 1955-ös rövidebb orrú, vagy az 1956-os hosszabb orrú változatot is kérhetik (utóbbi szerepelt kiállítottként Párizsban), valamint a korabeli színpalettáról választhatnak fényezést. Az erőforrás ugyanaz a 3,4 literes soros hathengeres XK motor, amellyel 1955-től 1957-ig három alkalommal is megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt. A 245 lóerős teljesítménnyel és 329 Nm nyomatékkal az áramvonalas sportkocsi 250 km/h feletti végsebességre volt képes a versenypálya Mulsanne-egyenesként is emlegetett szakaszán.

A Jaguar D-Type az 1950-es években a motorsport technológia élvonalába tartozott. Ez volt az első olyan autó, amelynél az úgynevezett monocoque vázat használták a forma kialakítására, amelyhez aztán a független első kerékfelfüggesztést és a féktárcsákat is rögzítették.

A 25 darabos széria nem véletlen, eredetileg ugyanis 100 példány gyártását tervezték, azonban annak idején csak 75 készült el. Ezért döntöttek most úgy, hogy a Jaguar Classics teljesíti a korábban kitűzött célokat és a gyártás újraindításával eléri a 100-as példányszámot.

Az elmúlt három év során ez már a harmadik modell, amelynek az újragyártásába a Jaguar belekezd, korábban hat Lightweight E-Type-ot és kilenc XKSS-t is elkészítettek már.