A vezetők többsége a digitalizációt ma már nélkülözhetetlennek tartja, de a legtöbben a digitális transzformációt még mindig az ügyfélgenerálás és vásárlásösztönzés szintjén értelmezik. Ez egy 15 éves történet, amely ambíciónak elértük a határait. A lehetőségek szintjéről egy társadalmi szempontból is elfogadható szintre kell visszajönni – erről szól a GDPR és az adatkezelés is.

Ma a digitális transzformáció sokkal inkább kapcsolódik az automatizálásról, amelynek még az adatkezelésnél is mélyebb társadalmi vetülete van – erre pedig még egy nagy kérdés, hogy a társadalom mennyire van felkészülve.

Az üzleti oldal magával hoz egy sor olyan kérdést, mint például mihez kezd az a generáció, aki kvázi esélytelenként indul a munkaerőpiacon, hogyan talál új célt és értelmet az, akinek a munkáját kiváltja az automatizmus vagy éppen, hogy vajon segít-e mindezen a fiatalok digitális addiktivitása vagy az online tér csak a televízió képcső utáni részét váltotta fel.

Dobó Mátyás neve az online és digitális szegmensben szinte mindenkinek ismerősen cseng. Matyi 2000 óta dolgozik digitális területen, karrierjét a startup piacon kezdte videós platformok fejlesztésével – és sikeres exittel -, vont be kockázati tőkét nemzetközi terjeszkedéshez, dolgozott a telekommunikációs szektorban üzletfejlesztési igazgatóként IoT-val, adattermékekkel és személyes digitális biztonsággal foglalkozott, jelenleg főleg nagyvállalatoknak segít üzletfejlesztési-, automatizálási- és digitális transzformációs projektekben. Mindezek mellett az idén kilencedik alkalommal megrendezésre került SMART konferencia alapítója, ennek apropóján kérdeztük Matyit a digitális transzformáció jelenéről, társadalmi vetületéről és egy lehetséges jövőképről.

Dobó Mátyás

A Telekom üzletfejlesztési igazgatói székéből egy éve álltál fel – mi tölti ki most a napodat?

Így van, egy évvel ezelőttig voltam üzletfejlesztési igazgató a Telekomnál, de a cégem (Endless Solution – a szerk.) már 9-10 éve működik. Igaz, az alapításkor a fókusz a mobil alkalmazásfejlesztésen volt mind magyar, mind külföldi piacra. Átformáltam egy kicsit a céget és jelenleg a fő tevékenység a tanácsadás, nagyvállalati szegmensben foglalkozunk digitális transzformációval. Emmellett pedig a SMART konferencia is lekötötte több, mint az időm felét.

Amit szintén újrapozícionáltál.

Idén kilencedik alkalommal rendeztük meg a konferenciát. Változik a világ, változik a piac és a konkurensek is.

A SMART története mobil fejlesztői konferenciaként indult. Tabletekkel rohangáló geek-ek voltak a résztvevők, android vs. iOS volt a fő kérdés, abszolút mobil fókuszú konferencia volt. Teljes volt a képzavar is, tulajdonképpen senki nem értette igazán, hogy mit is akarok. A hullámvölgyön két év alatt sikerült átlendülni, de végül egy kicsit ráuntam. Nekifutottam az újrapozícionálásnak és behoztuk az innovációt, digitalizációt. Nagyon jól sikerült. 2018-ban 1000 fölötti volt a regisztráció, megtöltöttük az Akváriumot. Az előadások is jók voltak, a technológia mellett sikerült egy kicsit a humán vonalat is erősíteni, a személyességet, ami nem egyszerű feladat. A digitalizációval kapcsolatban sok a visszásság – már megint ki lopta el az adataimat és hogyan élt vissza velük. Úgy érzem, hogy érdekes és izgalmas témákat sikerült érintenünk, én is bent ragadtam több előadáson. Belülről vezéreltnek tartom magam, ha valami beakad nem tudom elengedni, amíg meg nem valósítom.

Ahogy így beszélgetünk, felmerül bennem a kérdés, hogy hány órából áll nálad egy nap?

Nekem is voltak kiégési periódusaim. A belső drive, a belülről vezéreltség olyan szinten el tudja vinni az embert, hogy egészen egyszerűen nem hagy magának időt a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Akkor tudod jól csinálni, ha nagyon benne vagy, pont ez a veszélye is.

interjú - Dobó Mátyás

Nálad miben nyilvánult ez meg?

Egyszer csak egy spirálban találtam magam. Évekig csináltam két céget párhuzamosan, rengeteget dolgoztam, kívülről sikeresnek is tűntem, amit időnként én is elhittem. Aztán mint egy dominó, körbedőlt az egész. Munka, magánélet, minden. Hagytam, hogy a munka túlnőjön rajtam, fölégette minden energiámat, elfogyasztotta a magánéletemet, spirálszerűen rácsavarodott az életemre és bedőlt az egész.

Az önismereted jó esetben eljut arra, hogy felismerd a saját határaidat. Nekem 30 valahány évig tartott, de még most sem mindig sikerül.

Hogyan sikerült ebből a spirálból kilépned?

Komolyan az arcomba kaptam, hogy valamit máshogy kell csinálnom. Amikor leesel és találkozol azzal a szituációval, hogy hű basszus, már semmi sem az, ami volt, megváltozott a munka, magánélet, környezet. Szembesültem azzal, hogy ahogyan csinálom a dolgaimat, bizonyos szempontból jó – hiszen sikeres ember voltam-, de nem működik hosszú távon. Újra elkezdtem foglalkozni az olyan alapdolgokkal, mint például az alvás, sport, magánélet, család, barátok. Egy átlag embernek ezek teljesen hétköznapi dolgok, nekem újra kellett húzni a potmétert.

Sokszor menedzselsz olyan dolgokat, amelyeket nem kellene, megcsinálsz olyan dolgokat amiket nem kellene – rá kellett jönnöm, hogy nem kell feltétlenül meghalni a munkában.

Hogy vagy most?

Most jól vagyok. Megtaláltam magam magánéleti és munka fronton is. Nagyon izgalmas, digitális transzformációs projekteken dolgozunk.

Mit gondolsz milyen irányba mehet tovább a digitális transzformáció?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, természetesen én sem tudok pontos jövőképet jósolni. Azt látom, hogy eddig az internet és a digitális transzformáció ambíciója egy teljesen személyre szabott világ volt. Azt gondolom, hogy valamennyire elértük ennek az ambíciónak a határait és most valahol ezen küzd az egész internet és a digitalizáció – elkezdtünk gondolkodni azon, hogy tulajdonképpen mennyi információt adunk ki magunkról, üzleti oldalról pedig, hogy mennyi információt tárolhatunk.
Támogatom az olyan kezdeményezéseket is, amelyek azt definiálják, hogy mit jelent az, hogy te emberként kontrollálod a saját adataidat – erről szól a GDPR is. Még egy kicsit ilyen vadnyugati időszakban vagyunk ebből a szempontból.

A lehetőségek szintjéről vissza kell jönni arra a szintre, amely a társadalom számára is működőképes digitalizált világot hozhat.

Ebben benne van az, hogy szigorúan kell kezelni, hogy ki milyen adathoz és hogyan fér hozzá rólad. A veszélyek és a lehetőségek is óriásiak, brutál erősek ezek a komoly algoritmusok és döbbenetes mennyiségű adat, amit kiadunk magunkról. A kettő együtt elképesztő profilozásra képes.

Ahogy az Apple kezeli mostanában ezt a dolgot, minta értékű. Az eszközt úgy kezeli, mintha te lennél. Az adataid te vagy, a te személyiséged. A Facebookon olyan mennyiségű adat van rólad, hogy az tulajdonképpen te vagy. Be kell állítani a világban azt a rendet, hogy az az ember, nem pedig a cég. Ezeket leszámítva optimista vagyok, szerintem jó ügyket hozhat a digitalizáció.

Dobó Mátyás - SMART - interjú

Mit jelent ez üzleti oldalról? Kisebb cégek esetében mi lehet a siker – és a túlélés – titka?

Az elmúlt 15 év is arról szólt, hogy az ügynökségek, tanácsadók azt próbálták elmagyarázni, hogy hogyan tudod a céged beilleszteni a digitális világba. Ez viszont kimerült abban, hogy hogyan tudod az ügyfeleid figyelmét felkelteni, hogyan tudod befolyásolni őket a korai döntéshozatal stádiumában arra vonatkozóan, hogy végül a te termékeidet és szolgáltatásaidat preferálják. Eltároltad az adatokat, amelyek ahhoz kellettek, hogy újra-targetáld őket addig, ameddig az egész történetet konverzióba forgatod és végül az érdeklődőből egy nagyon jól fizető ügyfél vált.

Szerintem ennek megvannak mostmár a korlátai. A digitalizációs ambícióknak egy jelentős része abba az irányba fog átmozdulni, hogy hogyan lehet automatizálni egy vállalat működését, az üzleti folyamatait.

Legnagyobb divat most az üzleti folyamatok automatizálása. A gépi tanulással és a nagyon okos rendszerekkel, amelyeket most fejlesztenek, ennek az ambíciója lehet abszolút az, hogy néhány éven belül – sőt már most vannak olyan eszközök, amelyek üzleti folyamatokat le tudnak kezelni – ugyanazt el tudják végeztetni, mintha egy ember kattintgatna, írna. Ez csak az első lépés. A kognitív algoritmusokkal pár éven belül lehetővé válik az, hogy ezek maguktól feltérképezzék, hogy mi történik egy cégben egy adott üzleti területen, milyen folyamatok zajlanak, ki mit kattint, ki mit csinál stb. Összefüggéseket gyűjtenek és leutomatizálják ezeket a folyamatokat. Akár teljesen automata módon, össze fognak tudni kötni olyan rendszereket, amelyeket most még emberek kötnek össze.

Gondolj csak az itthon népszerű shared service centerek működésére, amelyek az evolúciós folyamatok első lépése. Az anyacégnél legtöbbször a belső politika nem engedi, hogy megtörténjen a transzformáció. Amikor viszont kihelyezed, akkor a standardizáció elindul. A robotok is jó példa erre, amelyek a fizikai világban teljesítnek munkavégzést. Az Audi gyárak gépsorai is, amit automatizáltak.

Hol lehet ennek a folyamatnak, átalakulásnak a határa?

Ezt nehéz lenne megmondani. Most éppen az az időszak van, hogy a szoftver megeszi a világot. Ha megnézed, hogy milyen robotizálási tevékenységek zajlanak a világban, hamarosan fel tudsz majd venni egy olyan ruhát, amelyet egyáltalán nem érintett emberi kéz. De nem kell olyan messzire menni, a minap itthon egy robot hajtott végre agyi operációt.

Üzleti oldalról még azért sok kérdés merül fel.

A Tesla sem tudja hozni azt, amit a piac elvárna ahhoz, hogy a történet üzletileg életképes legyen. Túlértékelték a robotokat és jelenleg túl sok is van belőlük, de mindez csak idő kérdése azt gondolom. Túlságosan előre szaladtak, de kétség kívül nagyon izgalmas folyamat. Az persze kérdés, hogy nekünk, emberi erőforrásként mi lesz a dolgunk.

Mennyire van jelenleg erre felkészülve a társadalom?

A Wall Streeten végigment már egy ilyen transzformáció, IT cégekké alakultak nagy múlttal rendelkező pénzügyi cégek, automata bidding és kereskedő rendszerek működnek.

Valószínűleg előbb-utbb egy emberek által birtokolt gépi algoritmus fogja magát a termelést elvégezni, mindenki más pedig támogatja majd a „Kódot”. Szkeptikus vagyok arra nézve, hogy a társadalom mennyire van minderre felkészülve.

Már most kiesett egy réteg a lehetőségekből.

Nagy az egyenlőtlenség, sokan kiestek és eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag vannak, akiknek esélyük sincs belépni a munkaerőpiacra. Egyre kevesebb a gyakornoki hely, komplex tudásra van szükség. Egy homályos kérdés, hogy ez hova megy. Az biztos, hogy valamilyen eszközzel, edukációval korrigálni kell, hogy megmaradjon az egyensúly. Azt is látjuk, hogy a globalizálódó cégek erősebbek. Egyensúlyt kell teremteni, ami kompenzálni tudja mindezt és új értelmet, új célokat tud adni a társadalom számára.

Te hol látod magad ebben a világban?

Én? Horgászni fogok. (nevet. – a szerk.) Viccet félretéve nagyon izgalmas kérdés, hogy velünk, emberekkel, akik most dolgoznak, mi lesz.

interjú - digitalizáció - Dobó Mátyás

És a fiatalok?

A fiatalok többsége a digitalizációnak azt az oldalát fogja meg, ami a televíziónak a képcső utáni része. A fogyasztó, megosztó részbe kapcsolódtak be, nem az alkotói folyamatokba. Lehet, hogy kényelmesebben mozognak a digitális világban, de nem ettől lesz világmegváltás.

A digitalizáció szuperaddiktív, full drog az egész – én magam is nehezen jövök le róla, a gyerekeken is látni az elvonási tüneteket.

Az, hogy te meg én itt beszélgetünk, lehet, hogy kimenőben van a divatból és a közvetlen társas kommunikáció „szüleink csinálják” kategória lesz. Már most is digitálisan kommunikál a társadalom nagy része.

Nálad mikor van digitális detox?

A digitális detox akkor működik, ha van saját rendelkezésre álló időd. Kicsit olyan, mint az államháztartás, akkor lehet fejleszteni, ha nem kell befizetni adósságtörlesztésre. Nekem az utóbbi négy hónapom körülbelül 125 százalékban volt kihasználva, nem tudtam hova dedikálni a detox részt. De maga a fogalom egy nagyon fontos komponense kell, hogy legyen mindenkinek az életének. Én is próbálom értelmezni, beilleszteni.

interjú - Dobó Mátyás

Hogyan kapcsolódsz ki?

Egy évvel ezelőtt elkezdtem gitározni tanulni és nagyon sokat olvasok. Egy kicsit valahol egy botcsinálta filozófusnak tartom magam. Marcus Aurelius, Seneca, sztoikus filozófiát olvastam sokat az utóbbi időben, de nagyon szeretem a fizikát, csillagászatot is. Régen, ha volt egy kis szabadidőm, a legújabb agile-leadership-mastering in tech anyagokat olvastam, aztán rájöttem, hogy elég napi 9 órában ezzel foglalkozni. A maradék 1-2 órát, ami magamra marad olyasmivel töltöm, ami semmilyen módon nem kapcsolódik a munkámhoz és építeni tud szellemileg.

Mindeközben pedig digitális influencerként az egyik legolvasottabb szakmai blogot vezeted. Hogyan kezdődött?

Kicsit olyan, mint amikor az ember elveszti a szüzességét… egyszer csak megtörténik. Első generációs arc vagyok itthon, az elsők között kezdtem el internettel foglalkozni 2005 környékén. Amerikában is 2000 óta volt divatos. Írogattam, használtam egyes szolgáltatásokat – a lépések egymás után jöttek, de egyik sem volt tudatos. Ma már egy teljesen másik influencer generáció van. Én nem vagyok egy tipikus influencer, ez inkább egy jól sikerült mellékállás.

Dobó Mátyás

Mit gondolsz a hazai startup kultúráról?

Sok az aktivitás, az idei évben több izgalmas befektetés is történt a hazai piacon, ami a korábbi évekre nem volt jellemző.

Ennek az egyik oka – ami, egyúttal a kritikát is magába foglalja-, hogy mindenhol máshol is ez történik, van egy pénzbőség a világpiacon és döntik mindenhova a tőkét, részben emiatt pedig a magyar cégek is megkapják a maguk kis beöntését. De nem gondolom, hogy jobbak vagy rosszabbak lennénk, mint a körülöttünk lévő országok. Vagyunk egy íven, amit mindenki elkapott. Természetesen nagyon tisztelem azokat, akik ilyen komoly összegeket kaptak, mind-mind nagyon sokat tettek ezért – meghallgattam a történetüket itt a konferencián is.

Jó, hogy vannak jó hírek a hazai piacon. És vannak szervezett cégek is, akik szisztematikusan pénzt öntenek a startup piacba, de Magyarország mindig is egy kicsit a kincskeresés állapotában maradt, fókusz nélkül.

Tel-Avivban tapasztaltam, amikor ott jártam egy szisztematikus startup nézegetésen, hogy évente 4-5 milliárd dollár áramlik oda és kb. 9 milliárd dollár exitet realizálnak egy évben. Egy akkora piacon, ahol ha egy autóval nyomsz egy kövér gázt, átérsz. Rezgési állapota van annak a környezetnek, ami elképesztően felgyorsítja a validálás, tesztelés, piacra lépés folyamatát. Van ott egy ilyen nemzetközi kultúra fókusz is, folyamatosan keresik a nemzetközi piacra lépés lehetőségeit.

A magyar piacnak az egyik legnagyobb problémája, hogy mi magyarok egy zárt kultúra vagyunk, emellett pedig egy kissé neurotikusak is.

Nem hisszük el ezt a nemzetközi piacra lépést. Ha megkérdezel egy magyart, azt fogja mondani, hogy „a fene tudja, egyrészt nem is beszélek annyira jól angolul, hova mennék, kivel beszélgetnék, mit csinálnék ott…”.

Intenzívebbnek, befogadóbbnak, nyitottabbaknak kellene lenni mindenféle külső hatásra ahhoz, hogy könnyedebbben tudjunk más kultúrákkal érintkezni. Ez a globalizáció.

Amikor egy ukrán fejlesztővel gyártasz itthon egy amarikai piacra terméket. Berlin, London, Párizs – a globális városok dominálnak és még ők sem tudnak annyira menni, mint egy Tel-Aviv, ami körbe van véve falakkal és háborúban állnak minden oldalról. Amerikában is a Szilícium-völgy, ahol megszüetett a startup ökoszisztéma.

De ez csak egy érzés. Szerintem egy ilyen típusú környezet akkor tudna nagyot menni, ha specializálódna egy területre. Ideálisabb helyzet lenne, mint például Finnország, ahol a Nokia miatt sok alkalmazásfejlesztő esett ki a piacra és elkezdtek játékokat fejleszteni. Ma Finnország gyakorlatilag játékfejelsztő központ. Valaminek változnia kell, enélkül nincs startuposdi.

Hogy értékeled az idei SMART konferenciát?

A saját mércém szerint nagyon jól értékelem. Volt pár dolog, amit évek óta most sikerült megoldani, több előadáson én is bent ragadtam – jól éreztem magam tőle. Ez egy olyan dolog volt, ami nekem is tetszett, amit én is szeretek. A SMART lassan olyan mint egy se veled, se nélküled kapcsolat nálam. Minden év végén elhatározom, hogy többet nem, de biztos, hogy lesz jövőre 10 éves jubileum.