Shane Tusup negyedik alkalommal lett tegnap az év edzője. Hosszú Katinka pedig hatodszor lett az év női sportolója.

Külön-külön és együtt is kiemelkedő teljesítmény, amit együtt elértek, nem csoda, hogy hetek óta árgus szemekkel figyelik a bulvárlapok (és nem kis túlzással egy ország), hogy vajon sikerül-e helyrehozni megromlott kapcsolatukat. Hibázni mindenki hibázik. Vállalni az elkövetett hibákért a felelősséget már nehezebb, bocsánatot kérni pedig még kevesebbeknek megy.

„Bocsánat!” – kezdte tegnap Shane Tusup a köszönőbeszédét, amit nagy meglepetésre magyarul folytatott. A kamerák eközben Hosszú Katinka arcát figyelték, aki láthatóan elérzékenyült a beszéd alatt. Az elmúlt évek alatt minden megváltozott a világklasszis sportoló és edzője körül. Az egyre növekvő terhek, elvárások és erősödő harcok közben mindketten példaképekké váltak. A kudarcnál sokszor csak a sikert nehezebb feldolgozni, de erről kevesen beszélnek.

Nem tisztünk megítélni az elmúlt hónapok kérdéses eseményeit, de egy biztos: egy-egy krízishelyzet gyakran komoly döntéshelyzetek elé állít. Rákényszerít arra, hogy a komfortzónádon kívül kerülj, esetleg más úton folytasd tovább és arra is, hogy megállj egy időre átgondolni, hogy tulajdonképpen azt a célt tűzted-e ki magad elé, ami valóban a te feladatod.

Ehhez viszont szembe kell tudni nézni a hibázás tényével, konfrontálódni kell saját magaddal, megérteni, elfogadni és megtanulni, amit meg lehet – egyik sem könnyű feladat. Van viszont néhány dolog, amire csak egy krízishelyzet tanít meg, az egyik ilyen például, hogy felismerd, mi volt a te felelősséged és melyek voltak azok a külső tényezők, amelyek bármit és tettél volna, elkerülhetetlenek lettek volna. Emellett pedig az is, hogy bocsánatot kérj – ha kell, akkor egy ország előtt.

Shane Tusup teljes beszéde, amit tegnap, az Az Év Sportolója Gálán mondott el:

(kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI)