A felnőttkori fogszabályzás növekvő gyakorisága a fogszabályzási technikák fejlődésével és a növekvő esztétikai igényekkel magyarázható. Igaz, hogy az ideális fogszabályzási kor 12-17 éves kor között van, de ma már gyakorlatilag nincs felső korhatár. A fogszabályozás hatékonyságában nincs különbség, csupán az eredmény eléréséhez szükséges időben. A rögzített fogszabályzó készüléket serdülőkorban 1-1,5 évig, felnőttkorban körülbelül 1,5-2 évig kell hordani.
Súlyos eltéréseknél természetesen a kezelés sokkal több időt is igénybe vehet, de az ilyen esetek megoldása általában csapatmunkát, fej-nyak sebész és fogszabályzó szakorvos együttműködését igényli.
Kivehető készülékek, csak 11-12 éves kor alatt, tej-, illetve váltófogazatban hozhatnak eredményt.
Rögzített készülék a fogakra ragasztott kis zárszerkezetekből (brekett) és egy ezekbe befogatott drótívből áll. A brekett pozíciójától függően a drót erőt fejt ki a fogakra, azok csavarását, döntését eredményezve. Amikor egy drót elérte az általa kifejtett maximális hatást, a fogak további mozgatásához egy erősebb drótra cserélik. Ezt a fogszabályzó húzásának is nevezik. Drótcsere után pár napig fájdalom jelentkezhet, mely utána fokozatosan lecseng.
A hagyományos típusú rendszereknél a drótívet apró gumikkal fogatják be a brekettekbe. Az újabb, ún. önligírozó rendszernél (önzáró brekettek) az ívnek nagyobb mozgástere van, gyorsabb eredmény érhető el vele, kevesebb fájdalommal jár a használata, nagyobb fokú torlódások kezelhetők vele foghúzás nélkül, de valamivel költségesebb, mint elődje.
Mivel a fogszabályzás nem csak a fogak helyzetét, hanem sok esetben a lágyrészek alakját és az állcsontok egymáshoz viszonyított helyzetét is hivatott korrigálni, előfordulhat, hogy az alsó és felső ív gumival való összekötése is szükségessé válik. A gumikat akár a nap 22 órájában is hordani kell. Nagyon fontos, hogy az orvos utasításait pontosan betartsuk, ellenkező esetben a terápia meghiúsulhat vagy sokkal több időt vehet igénybe.
A breketteket rögzíteni lehet a fogak külső és belső felszínén is. A belső rögzítést a „láthatatlanság” igénye hozta létre. Tudni kell azonban, hogy a belső rögzítéssel nem érhető el a fogak olyan szintű precíz mozgatása, mint a hagyományos, külső felszínen elhelyezett készülékeknél. Belső elhelyezésnél a nyelv többször sérülhet, a készülék viselése kényelmetlenebb.
Egyre népszerűbbek a kevésbé feltűnő, fehér színű kerámia brekettek is.
Alternatív megoldást jelenthet kivehető átlátszó sínekkel végzett fogszabályzás. Egy-egy sínt két hétig kell hordani, utána jön a következő. A kezdeti állapot alapján megtervezhető, hogy körülbelül mennyi sínre lesz szükség. Nagy előnye a technikának, hogy a páciens akár magának is cserélheti a síneket (pl. hosszú külföldön tartózkodás esetén). Ezzel a technikával legfeljebb közepes rendellenességek hozhatók helyre, de kis elváltozásoknál gyors (akár fél év alatti) megoldást jelenthet! A síneket napi 20-22 órát kell hordani, de átlátszóságuk miatt kedvelt megoldás jelentenek.
A fogszabályzás eredményének tartósságáról is gondoskodni kell. Ma már szinte alapszabály, hogy a frontfogak belső felszínére vékony drótokat ragasztanak (felül szemfogtól szemfogig, alul legalább a négy metszőfogra) a készülékek lekerülése után.
