A borbélyok már az ókorban is szépítgették az embereket, sőt „ külgyógyászattal” is foglalkoztak, sebeket gyógyítottak, fogakat húztak, gyógyíreket készítettek. A császárkori Rómában komoly megbecsülésnek örvendtek, ám a birodalom bukásával mesterségük veszélybe került. A XIII. században, Európában azonban divatba jött a borotvált arc, így ismét szebb napok virradtak a szakmára.
Hazánkban a szerzetesek voltak az első borbélyok, azonban amikor IX. Gergely pápa eltiltotta a papokat a vérontással járó segítségnyújtástól, ismét a világiak vették át a szerepüket. A XIII. században alakultak ki az első borbélyműhelyek, sőt a királyi udvartartásban is részt vettek. Az úrral való személyes érintkezésüknek köszönhetően bizalmas kapcsolatot alakítottak ki a borbélyok, érdemeikért nemegyszer nemesi címet kaptak.
Maga Mátyás király is nagyra értékelte a mesterséget, Budán tervezett egyetemén a borbélytudomány számára egy külön szobát akart berendezni.
A borbélyság általános megbecsülése leginkább a sebészkedésnek szólt. A háborús időkben a hadsereg nem nélkülözhette őket, így alakult ki a tábori borbély-, vagyis sebész-foglakozás, és lett a neve a német Feldscher szóból felcser.
Az 1700-as években gyógyító tevékenységükre egyre kevésbé volt szükség, így munkájuk hajnyírásra és borotválásra korlátozódott. Többnyire ünnepre, mulatságra készülve vették igénybe szolgáltatásaikat.
A nagy fordulat 1786-ban következett be, amikor a borbélymesterség és az orvostudomány végleg kettévált a nagyszombati egyetem alapítása után. Akkor véglegesült a mai orvosi hivatáskör, és a borbélyoknak végleg fel kellett hagyni a sebészkedéssel.
A divat azonban ismét a segítségükre sietett. Az emberek egyre nagyobb gondot fordítottak megjelenésükre. Ahogy Faludi fogalmazta, „fodorították” hajukat, így a borbélyok (nyelvújítási szóval) fodrászok is lettek. Kialakult a mai tevékenységi körük: a borbély hajat nyír és borotvál, a fodrász pedig frizurát készít. A mesterség férfi- és női fodrásza differenciálódott a borbélyság mellett.
A tengerentúlon az NBC egyik munkatársa robbantotta ki a hagyományos borotválkozási lázat, amikor egy élő műsorban láthatott bemutatóval, és egy hosszú cikkel, melyben úgy véli, hogy az eldobható, modern készülékek miatt a borotválkozás ész nélküli gyakorlattá vált, és nem fordítunk kellő figyelmet a megfelelő eszközökre, szerekre, módszerekre.
A legjobb eredmény a hagyományos borotvakéssel érhető el, mely alkalmazása látványnak sem utolsó, és férfias hatást kelt, ha valaki késsel borotválja tükörsimává az arcát. Ezzel élvezetesebbé és szertartásszerűvé válhat a mindennapi kötelező teendő. Ennek ellenére nem ajánlatos otthon kísérletezni vele, főleg a mai készülékek után, mert sebesüléssel járhat. Inkább bízzuk szakavatott kezekre a műveletet.
Hazánkban évtizedek óta nem végeznek ilyen tevékenységet, így nehéznek tűnhet e régi mesterség hamvaiból való feltámasztása, de emellett szép és hálás feladat is. Nemcsak egy űrt kívánunk betölteni a férfi szépségápolás területén, hanem értékmentést is végzünk, hogy e szép mesterség fennmaradjon a jövő nemzedékek számára.
