Eredetileg a borbélyszakmához szükséges eszközökről szándékoztam jegyzetet írni. Azonban, miközben rendszereztem a dolgokat, hirtelen belém hasított a felismerés. Mi a legfontosabb „eszköz”? Maga az ember, a borbély, aki a szakmát műveli.
Gyermekkorom régi álma valósult meg, amikor sikerült megnyitni az első borbélyműhelyünket 3 évvel ezelőtt.
Nem voltam szakmabeli, a szüleim és a nagyszüleim sem ezzel foglalkoznak/foglalkoztak. Tehát nem „genetikus” a vágyódás. Pusztán egy életérzést testesített meg mindig is számomra a borbélyműhelyek elképzelt légköre, atmoszférája. Régi képeket, és leírásokat böngészve próbáltam már kisfiúként is elképzelni milyen lehet egy borbélyszalon.
Fájó dolog volt szembesülni azzal, hogy ez a mesterség lassan (sok másikhoz hasonlóan) eltűnik a mindennapjainkból. De ez csak a világ innenső felére igaz. A világ sok más országában ezt még a mai napig is művelik. Tehát igény van rá! Pusztán a lehetőséget kell megteremteni azok számára, akik néha szeretnék lelassítani az idő kerekét. A borbélynál eltöltött idő nem elfecsérelt fél óra-óra. Időutazás, relaxáció, fizikai és mentális felfrissülés.
Nem minden nap kell igénybe venni. De időnként nagyon is kötelező. Amikor kizárólag magunkkal szeretnénk foglalkozni önző módon. Olyasmi dolog ez, mint amikor az ember fia kávézik. Reggel a legtöbb ember egy kávéval indítja a napot otthon. Azután a munkahelyén is kávézhat. Viszont mégis van a kávézóknak létjogosultsága. Ott a vendég nem maga készíti el pressoját, kapucínóját. Ott az ember rendel, ott vendégül látják, kiszolgálják. Mert időnként ugyanis szükség van erre.
Pontosan ugyanígy működik a borbélyüzlet is. Otthon is tenyerünkbe fújhatjuk a Gillette palackos habját, hogy azután elsimítsuk borostánkon, majd kézbe vegyük eldobható, hárompengés borotvánkat és lenyúzzuk, több kevesebb sikerrel arcunkról a szőrt.
Vagy betérhetünk néha napján a borbélyüzlete, ahol két-három látogatás után már törzsvendégként fogadják az embert. Köszöntenek, mindig tiszteletben tartva mindenkori hangulatomat (én sem vagyok minden nap ugyanolyan kiegyensúlyozott). Beülünk a székbe. Két mondatos konzultációt követően egy szőrlazító olajozást magába foglaló egy-két perces arcmasszázst követően kellemesen langyos törülközőt terítenek az arcunkra. Addig a mester borotvaszappanból borotvapamacs segítségével kis tálkában kézzel habot készít.
Ezt azután nagy műgonddal eloszlatja arcunkon. Majd a borotvakéssel precízen megszabadít bennünket a felesleges arcszőrzetünktől. Ha szeretnénk, diskurál velünk, ha pihennénk inkább, csöndben teszi a dolgát. A vendég hangulata, és jó közérzete az első.
Ha végzett a késsel, ellenőrzi az eredményt. Ha elégedett (és mi is azok vagyunk) jöhet az arcszesz, vagy az arckrém (ki mit szeret) az arcbőrbe masszírozva. A fül-és orrszőr, no meg a rakoncátlan szemöldök rendbetétele már csak hab a tortán. A haj megfésülése után, garantáltan éveket fiatalodva állunk fel a székből.
Időutazás, életérzés. Azt hisszük elérhetetlen. Pedig nem az. Csupán néha önzőnek kell lennünk. Ez a fél-háromnegyed óra legyen a miénk. Megérdemeljük.
Tehát a vendég az egyik legfontosabb összetevő egy jól prosperáló szalonban. A másik a borbély. Akiben megvan a szakmai lélek.
Megtanítjuk a borbélyokat lelkesedni, hogy tiszteljék a szakmát és saját magukat. Hogy van értelme lelkesedni. Ez nem egy szakma a sok közül, ez a mi szakmánk. Ez a mi hivatásunk. Ha jól csináljuk, művészet is lehet belőle.
Önből kedves olvasó pedig törzsvendég.
Pesti Borbély
